Gerinc (biológia)
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A törzs vázát a gerinc vagy csigolyaoszlop alkotja. Hozzá 12 pár borda (latinul costae) ízesül, amelyeket elöl a szegycsont (sternum) kapcsol össze. Ezek közül csak a felső hét pár borda valódi borda, mert ezek egyenként ízesülnek a szegycsonthoz. Az ez alatti három pár borda úgynevezett álborda, amely porcosan összekapcsolódik, és együtt nő a szegycsonthoz, míg az utolsó két pár borda egyáltalán nem ér a szegycsonthoz ezek az úgynevezett lengőbordák.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A csigolyák
A gerinc csigolyákból áll. A csigolyák felépítése: a has felé eső részük tömör csigolyatest, a hát felé eső részükön találjuk a gerincvelőt védő csigolyaívet, amelyen a tövisnyúlványt és a két harántnyúlványt különböztetjük meg. Összesen 33-35 csigolyánk van: 7 nyaki, 12 háti, 5 ágyéki, 5 keresztcsonti és 4-6 farokcsigolya. A nyakcsigolyák csigolyateste kicsi, és harántnyúlványaik tövében egy-egy ki lyukat láthatunk. Két fejbe futó artéria halad itt (arteria vertebralis). A hátcsigolyákat onnan ismerhetjük fel, hogy csigolyatestükön és harántnyúlványaikon van a bordák ízesülési helye. Az ágyékcsigolyák csigolyatestei feltűnően nagyok, a csigolyák maguk is vaskosak. Míg a csigolyatestek zöme több irányú hajlást tesz lehetővé,a keresztcsonti és a farkcsontcsigolyák összecsontosodtak (synostosis).
[szerkesztés] Szalagok
A csigolyaoszlopot az ízületektől független szalagok rendszere (syndesmosisok) tartja össze. A csigolyatestek elülsõ felszínén a ligamentum longitudinale anterius, a csigolyatest hátsó felszínein (a canalis vertebralis elülsõ kerületén) a ligamentum longitudinale posterius húzódik, csigolyák tövisnyúlványai felett pedig a ligamentum supraspinale.
[szerkesztés] Porckorongok
A csigolyák kapcsolata a közöttük lévő rostos porckorongok (discus intervertebralis) révén jön létre, melyeket üvegporc rögzít a csigolyatestekhez. A teljes gerinc hosszának mintegy egynegyedét kitevő porckorongok nem szabályos korongok, mivel a gerinc görbületének megfelelően elölről vagy hátulról enyhén elvékonyodnak, szélük a csigolyatestek alakjához igazodik. Felülről lefelé egyre vastagabbak. Szerkezetük nem homogén: kívül tömörebb, rostos (anulus fibrosus) gyűrű helyezkedik el, belül lágyabb, kocsonyás (nucleus pulposus) állagú szövet tölti ki.
)
Based on work by