Fertő–Hanság Nemzeti Park
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Fertő-táj nemzetközi elismertségét bizonyítja, hogy 1979-ben bioszféra rezervátummá nyilvánították, 1989-től pedig a Ramsari Egyezmény nemzetközi jelentőségű vadvizei között is számon tartják. 1994. március 8-án az egykori Hanság Tájvédelmi Körzet hozzácsatolásával létrejött a Fertő-Hanság Nemzeti Park. 1994. április 24-én került sor az osztrák oldalon megalakult nemzeti parkkal közös megnyitóra.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A nemzeti park területei
[szerkesztés] A Fertő
A Fertő-tó Közép-Európa harmadik legnagyobb tava és a kontinentális síkvidéki sós tavak legnyugatibb képviselője, kora kb. 20 000 év. A történelem során többször kiszáradt, legutolsó teljes kiszáradása az 1868-1872 közötti években volt. Jellemzője a sekélység, a nagy vízszintingadozás és a magas sótartalom. Főleg a déli oldalon gyors ütemben nádasodik el.
Ez a környezet sok vízimadárnak biztosít megfelelő életfeltételeket. Fészkel itt nagy kócsag, vörös gém és kanalasgém, nyári lúd. Madárvonulás idején megjelennek a cankók, partfutók, énekesmadarak. Ritka madarak is előfordulnak, mint a vörösnyakú lúd, réti sas és a kékes rétihéja. A tó legértékesebb halai a réti csík, a csuka és a garda.
A tó nyugati részén, a pusztai réteken ritka növényeket láthatunk, itt él a Boldogasszony-papucsa, a légybangó, a tarka és törpe nőszirom. Sok védett lepkefaj talált a területen élőhelyet, mint a nagy pávaszem, a tölgyfaszender, a sápadt szemeslepke. A Kistómalomi-láprét értékes jégkorszaki maradványokat őrzött meg, a mocsári hízókát és a mocsári nőszőfüvet.
A tó keleti vidékén szikes puszták találhatók, amelyek jellegzetes növényei a fertői mézpázsit, a sziki sóballa, a sziki őszirózsa. A területek karbantartása a hagyományos magyar háziállatokból álló állatállomány feladata. Él a területen rackajuhnyáj, szilajon tartott bivaly és magyar szürkemarha-gulya.
[szerkesztés] A Hanság
A Hanság mai felszíne a folyók homokos-kavicsos hordalékának lerakódása és a szél felszínformáló munkája nyomán jött létre. Területét a múlt század elején megépített Hanság-főcsatorna osztja ketté. A Kapuvári-Hany erdői gazdagok rovarokban, és itt él az elevenszülő gyík. A Lébényi-Hanyt kiszáradó láprétek jellemzik, rajtuk kosborok nyílnak. A területen túzok fészkel, néha parlagi viperával lehet talákozni. Ligeterdeinek lakója a kabasólyom, az erdei füles- és macskabagoly. A megmaradt tavak adnak otthont a vízivilágnak. Bennük él a lápi póc és a compó. A nádasokban bölömbika fészkel. A Fehér-tó környékén él a ritka patkányfejű pocok.
[szerkesztés] Tájvédelmi körzetek
[szerkesztés] Soproni Tájvédelmi Körzet
[szerkesztés] Pannonhalmi Tájvédelmi Körzet
[szerkesztés] Szentgyörgyvölgyi Tájvédelmi Körzet
[szerkesztés] Szigetközi Tájvédelmi Körzet
[szerkesztés] Természetvédelmi területek
- Jeli Arborétum Természetvédelmi Terület: fő látványosságai a rododendronok (havasszépe, hangarózsa, babérrózsa). Az Óriások-erdeje elnevezésű részben mamutfenyők állnak.
- Nagycenki Hársfasor Természetvédelmi Terület: Széchenyi István nagyszülei, gróf Széchényi Antal és Barkóczy Zsuzsanna telepítették ezt a 40 méter széles és 2,5 km hosszú fasort, az 1750-es években. Eredetileg 645 kislevelű hárs szegélyezte a sétányt, mára ezek egy része maradt csak meg, köztük sok a beteg, odvas példány.
- Pannonhalmi Arborétum Természetvédelmi Terület: az arborétum az apátsági műemlék-együttes szerves folytatása. Különlegessége, hogy a hegy északkeleti, meredek lejtőjére telepítették. Ma mintegy 400 növényfajt gondoznak benne.
- Soproni Botanikus Kert Természetvédelmi Terület: a botanikus kert elsődleges célja az erdészeti oktatás és kutatás segítése. A legnagyobb érték itt a tűlevelű gyűjtemény, közte a japán nikkonfenyő és a mandzsu jegenyefenyő.
- Szelestei Arborétum Természetvédelmi Terület: az arborétumot Festetics Andor alapította 1873-ban. A park túlélte a második világháborút, a helybeliek megmentették az utókor számára. Ritka növényfajai a sárga- és kockás liliom és a királyné gyertyája.
Based on work by