Felsőnyárasd
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Felsőnyárasd (szlovákul Horné Topoľníky, korábban Horný Nárazd) Nyárasd község településrésze, 1940-ig önálló falu a mai Szlovákiában a Nagyszombati kerületben a Dunaszerdahelyi járásban. 2001-ben Nyárasd 3015 lakosából 2805 magyar és 158 szlovák volt.
[szerkesztés] Fekvése
Dunaszerdahelytől 13 km-re keletre a Kis-Duna jobb partján fekszik.
[szerkesztés] Története
A falu a 13. században keletkezett azon a területem, melyet IV. Béla király a pozsonyi káptalannak adományozott. 1277-ben említik először abban az oklevélben, melyben IV. László király megerősíti a káptalant birtokában. Lakói kezdetben főként halászattal és vadászattal foglalkoztak. 1553-ban a községben 7 portát számláltak, 1720-ban malma és 29 adófizetője volt. 1828-ban 138 házában és 989 lakos élt. A 19. században a Pálffy család birtoka. Itt volt Magyarország harmadik legnagyobb vizafogó helye, ahonnan szerte Európába szállították a sózott halat. Lakói a halászat mellett főként mezőgazdasággal, állattartással foglalkoztak. 1910-ben 624,túlnyomórészt magyar lakosa volt. Felsőnyárasd a trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Dunaszerdahelyi járásához tartozott.
Based on work by