Eugenius

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Flavius Eugenius (?-394. szeptember 6.) Római Birodalomban trónbitorlóként lépett fel (392-394). Felújította a pogány szokásokat, támadást intézett a keresztény vallás ellen.

Tartalomjegyzék 1 Élete 1.1 A hatalom megszerzése 1.2 Vallási és katonai politikája 1.3 Eugenius bukása 2 Eugenius uralkodásának mérlege

[szerkesztés] Élete

Grammatikát és retorikát tanított, később a Nyugatrómai Birodalom császári udvara körül titkári feladatokat látott el, mint magister scrinorum.

[szerkesztés] A hatalom megszerzése

II. Valentinianus halála után Arbogasztész, aki valószínűleg megölte II. Valentinianust, felkérte, hogy legyen a Nyugatrómai Birodalom császára (392. augusztus 22.) Eugeniusra Arbogasztész választása azért esett, mert Eugeniusnak sok híve volt a szenátusban, emellett római volt – szember Arbogasztésszal, aki frank. A hatalmat de facto Arbogasztész gyakorolta.

[szerkesztés] Vallási és katonai politikája

Megválasztása után Eugenius belekezdett a birodalmi közigazgatás átformálásába. A saját embereit ültette meghatározó pozíciókba, I. Theodosius híveit a hatalom közeléből távol tartotta. Eugenius elkezdte a keresztény vallás háttérbe szorítását, célja volt, hogy Róma visszatérjen a pogány istenek kultuszához. Megnyitotta Vénusz templomát, visszaállította a szenátus épületébe Victoria istennő oltárát, melyet még Gratianus császár távolított el. Összetűzésbe került Milánó püspökével, Ambrosiusszal, aki kiállt a keresztény vallás elsőbbsége mellett. Eugenius megújította a katonai szövetséget az alemannokkal és a frankokkal. Arbogasztészt, aki bevonult a rajna mögötti germán területekre parádékkal és ünnepélyekkel fogadták frank honfitársai.

[szerkesztés] Eugenius bukása

I.Theodosiust aggasztotta a Nyugatrómai Birodalom helyzete, a pogányság visszatérése, a germánokkal való túlzott barátság és a keresztények zaklatása birodalomszerte. Emellett egyre bizonyosabbá vált, hogy II. Valentinianus császár meggyilkolásához Arbogesztésznek is köze volt. I. Theodosius csapatokat gyűjtött össze Konstantinápoly térségében, és 393. januárjában a két éves fiát, Honoriust nevzte ki a Nyugatrómai Birodalom augustusának. A háború elkerülhetetlen volt. 394. szeptember 6-án Theodosius csapatai a Frigidus menti csata során megsemmisítő vereséget mértek a seregeire. Arbogesztész öngyilkosságot követett el, Eugeniust pedig elítélték és lefejezték.

[szerkesztés] Eugenius uralkodásának mérlege

Eugenius halálával egy új korszak kezdődött Európa történetében. A pogányság felett a kereszténység döntő győzelmet aratott, a keresztény Európa megvalósítása megkérdőjelezhetetlenné vált. Utoljára sikerült egyesíteni a történelemben a Római Birodalmat, I. Theodosius halála után újból megosztották, fiai örökölték a keleti illetve nyugati részeket. Eugeniusnak és szenátori rendnek nem sikerült visszaállítani a pogány Rómát, el kellett fogadniuk a római előljáróknak az egyházi méltóságok és a nemesség egyenlőségét. A felsőpapság ekkor emelkedett fel a nemességgel egy szintre a társadalmi ranglétrán. Arbogesztész halálával újból megromlottak a germánok és a rómaiak közti barátságos kapcsolatok, újabb nagy germán beözönlésekre kellett számítania a Nyugatrómai Birodalomnak.