Enyergija

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az Enyergija egy szovjet nehézrakéta nagy terhek vagy a Buran űrrepülőgép pályára állítására. 100 tonnát állíthatott alacsony Föld körüli pályára, de egyes változatainak az amerikai Saturn-5-nél is nagyobb volt a kapacitása. Először 1987-ben indították próbaútra a Poljusz katonai műholddal. A rakéta jól működött, de a Poljusz saját hajtóművének hibájából nem érte el a pályát. A második repülés a személyzet nélküli Burán űrrepülőgéppel 1988-ban teljes siker volt.

Az Enyergija rakéta a Burán űrrepülőgéppel

[szerkesztés] Leírás

Az Enyergija túlszárnyalta úgy teherkapacitásban mint technikai képességben a Saturn-5 rakétát, így ez a valaha épített legerősebb és legösszetettebb hordozórakéta a világon. Egyes elemzők szerint az Enyergija és a Burán hatalmas fejlesztési költségei vezettek el végül a Szovjetunió gazdasági összeomlásához (a fejlesztési költségekről van szó, nem a működtetésről).

Az Enyergija/Burán rendszer munkálatai 1976-ban kezdődtek az N–1 óriásrakéta programjának törlése után. Az N–1 indítási infrastruktúráját az Enyergija számára használták fel. Az N–1 95 tonnát állíthatott alacsony pályára és 30 NK–15 hajtómű hajtotta összesen 46 MN tolóerővel. Ez is nagyobb volt mint a Saturn–5 33 MN tolóereje. Ezenkívül helyeteseítette a Vulkan elképzelést, amely a Proton rakétán alapult, ugyanazt a mérgező hipergol hajtóanyagot használta, de nagyobb volt és erősebb.

[szerkesztés] Változatok

Az alapváltozaton kívül még három fő változatot terveztek:

Az Enyergija–M volt a legkisebb változat. A Zenyit gyorsítórakéták számát négyről kettőre csökkentettét, és négy RD–120 hajtómű helyett csak egy volt. Ezt a Proton rakéta helyetesítésére használták volna, de végül az Angara rakéta terve váltotta fel 1993-ban.
Az Enyergija–2-t teljesen újrafelhasználhatónak tervezték. Míg a Zenit gyorsítórakétákat örökké újrafelhasználhatók voltak, a központi fokozat minden indításnál elveszett. Az Enyergija–2-nél ez visszatért volna a légkörbe és vitorlázórepüléssel szállt volna le, valószínűleg a Buránnak kifejlesztett technológiát használva.
Az utolsó változat volt a legerősebb. Nyolc Zenyit rakétával és egy Enyergija–M felső fokozattal a Vulkan (hasonló név a korábban törölt óriásrakétával) vagy Herkules változat 175 tonnát indíthatott volna alacsony pályára.

[szerkesztés] Repülések

Az Enyergija mindössze kétszer repült: 1987. május 15-én a Poljusz műholddal, 1988. november 15-én a Burán űrrepülőgéppel. A rakéták építése a Szovjetunió feloszlásával és a Burán program felfüggesztésével befejeződött, a közeljövőben nem tervezik az újraindítást. A programban felhasznált folyékony hajtóanyagú Zenyit gyorsítórakétákat ugyanazzal a hajtóművel tovább használják. Jelenleg Bajkonurból és a Sea Launch platformról indítják ezt a típust az RD–170 hajtóművel. Ennek a hajtóműnek egy kisebb változata az RD–180, amely a Lockheed Martin Atlas-5 rakétáját hajtja.