Edith Södergran
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Edith Södergran a mai skandináv fiatalság körében talán legnépszerűbb, tragikus sorsú, de annál termékenyebb költőnő. Verseit borús hangvétel jellemzi, mely feltehetőleg keserű élettapasztalataiból táplálkozik.
[szerkesztés] Élete
Edith Irene Södergran 1892-ben született Szentpéterváron, és Raivolában halt meg 1923-ban. A Svédországtól elcsatolt finn területek, és az Orosz Birodalom határán nevelkedve számos hatás érte, mely költészetét befolyásolta. A svéd expresszionizmus kiemelkedő alakja, műveiben számos - Oroszországból érkező - modernista hatás is fellelhető.
Már egészen fiatalon tuberkolózist kapott, és fiatal éveit a gyógyulás reményében utazgatva töltötte el.
[szerkesztés] Művei
- Dikter (Versek) 1916.
- Septemberlyran (Szeptemberi költemények) 1918.
- Brokiga iaktagelser (Tarka szemlélődés) 1919.
- Rosenaltaret (Rózsaoltár) 1919.
- Framtidens skugga (A jövő árnyéka) 1920.
- Tankar om naturen (Gondolatok a természetről) 1920.
- Landet som icke är (A nem létező ország) 1925. (Halála után adták ki.)
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- E. Södergran versei a Projekt Runeberg oldalon (eredeti svéd)