Dunabogdány
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
 |
|
| Régió | Közép-Magyarország |
| Megye | Pest |
| Kistérség | Szentendrei |
| Rang | község
|
| Terület | 25,50 km² |
| Népesség | |
|
|
| Irányítószám | 2023 |
| Körzethívószám | 26 |
| Térkép |
település Mo. térképén |
Dunabogdány község Pest megyében, a Szentendrei kistérségben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
A Dunakanyarban, a szentendrei Duna-ág mentén, a Visegrádi-hegység lábánál, kb. 6 kilométer hosszan terül el. Távolsága Budapesttől 35 km.
[szerkesztés] Története
Régészeti leletek bizonyítják, hogy a domb és hegyvidék, valamint a közelben folyó Duna már az őskor óta megfelelő élőhelyet biztosított az ember számára. Dunabogdány nevét az első írásos emlék 1285-ből említi. A falu a középkorban felváltva volt a Rosd nemzetség és a közelben székelő magyar királyok tulajdonában. A törökök 1559-ben foglalták el, lakosai a hódoltság alatt nem pusztultak ki teljesen. A községbe a 18. században települtek be a németek bajor és frank területekről. A 20. század elejére a sváboknak nevezett betelepített németek legendás szorgalmukkal és alkalmazkodó kézségükkel gyorsan beilleszkedtek, s bár megőrizték szokásaikat, anyanyelvüket, mindig is magyarnak vallották magukat.
A kőbányászat régi hagyományokra tekint vissza Dunabogdányban. Az 1850-es években egy vállalkozó Szobtól kezdve Visegrádon keresztül a bogdányi Csódi hegyig megvette a községektől a hegyeket, és kőbányákat nyitott bennük. Ebben az időben folyt a főváros rakpartjainak szabályozása, kiépítése, s az utcák kőburkolása, s a Duna melletti bányák az olcsó szállítást is biztosították. Az első időben Olaszországból és Horvátországból hozták a bányászokat. A bogdányi kővágók (németesen riccerek) nagy családjuk miatt vállalták ezt a munkát, minthogy a ház melletti kisebb gyümölcsösökből nem tudtak megélni. Mindenesetre a lakosságnak nem volt kárára a bányászat, hiszen ők dolgoztak ott, s akkor igen értékes volt a pénzben kifizetett munkabér, ugyanis a terményeket elég nehéz volt pénzzé tenni. Ezen csak a rendszeres hajózás megindulása segített.
Az I. világháborúban Dunabogdányból 526 fő vonult be, közülük 125-en hősi halált haltak. 1914 után erőszakos elmagyarosítási kísérletek következtek, amire válaszul a svábok egy része a saját etnikumhoz való kapcsolódást állította kultúrája, nyelve és identitásőrzése centrumába. Több gesztusuk (hősi emlékmű, millenniumi emlékmű állítása) tükrözi a betelepült svábok lojalitását, Magyarországhoz való hűségét. Az állam asszimilációs törekvései mellett (pl. kizárólagosan magyar nyelvű oktatás) Dunabogdányban a beolvadást elősegítette az a folyamat is, hogy a két világháború közötti időben a lakosság már nemcsak helyben keresett megélhetést, hanem bejárt Budapestre dolgozni, vagy időlegesen – esetenként végleg – be is költözött a fővárosba.
[szerkesztés] Nevezetességei
- A kőbánya
Koch Antal: A dunai trachitcsoport jobbparti részének leírása
„A kőbánya, vagyis a Csódi-hegy a Duna kanyarulatánál Váccal szemben, a falutól DK-re fekszik. Félgömb alakú, 175-180 m-es kiemelkedés. A különálló alakját keletkezésének köszönheti, mert ez a hegy nem más, mint egy „félbemaradt vulkán”. A mélyből felfelé törő magma nem rendelkezett elég energiával ahhoz, hogy áttörje a szilárd kérget, így csak megemelte azt, és az energiát vesztett izzó, folyó magma fokozatosan lehűlve egy andezitlencseként megszilárdult. A hegy kőzete nagy nyomó és törőszilárdságú biotit andezit, néhol biotit anfibol andezit. Az ország egyik legjobb minőségű andezitje.”
A bányában többféle követ faragnak, amelyeket hidak, járdák kövezésére, burkolásra és járdaszegélyek kiképzésére használnak fel, főképp Budapesten. A kőfaragás is meghonosodott. Dunabogdány és Tahitótfalu utcáiban a sok kőkapu és kőpad bogdányi mesterek keze alól került ki.
- A római katolikus templom
1400. december 18-án IX. Bonifác pápa a bogdányi plébániai egyháznak búcsút engedélyez, amikor is a Szent Katalinról nevezett egyházról történik említés. Az új plébánia állítólag 1721-ben keletkezett. Ekkor egy minorita rendi szerzetes volt a helység lelkipásztora. A templom 1724-ben épült újjá - úgy látszik középkori maradványokból. Erre vonatkozik az 1725. évi összeírás. Ugyanitt emlékeznek meg ugyanakkor egy elpusztult donabogdányi középkori egyházról.
Az 1744. évi canonica visitatio szerint filiái Szent László, Tótfalu, Megyer, Monostor. Az 1752. évi püspök, valamint Zichy Miklósné és gróf Bercsényi Zsuzsanna áldozatkészségéből az előző évben a templomot restaurálták. A fából készült épületet belül csinos ornamentikával látták el. Az 1764. évi visitatio szerint a templom szentélyét és sekrestyéjét Zichy Ferenc építtette, építészeti és szobrászati kiképzésére Zichy Miklósné Berényi Erzsébet 500 forintot fizetett ki, a templom hajója pedig a püspöki tizedből épült fel. 1778-ban viszont arról értesülünk, hogy Bogdány templomát Grasl Bertalan építette 1755-ben. 1805-ben az egyházlátogatás feljegyzi, hogy a templomot, amely jó anyagból van és tornya vele összeépült, restaurálják. Az 1717-es visitatio szerint Bogdány régi temetője a templom mellett van.
1764-ben főoltára Nepomuki Szent Jánosról, egyik mellékoltára a Szent Kereszt, a másik a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére van szentelve. Hat miseruhája közül a legdíszesebbet 112 forintért és két használt fekete casuláért vásárolták. Két ezüst és egy aranyozott réz kelyhe, egy pacificaléja van. 1817-ben Szent Tekla tiszteletére szentelt negyedik oltárt is említenek. Régi Nepomuki Szent János-ereklyéjét monstrancia-szerű ereklyetartóban őrzik.
1849. június 4-én a templom is áldozatul esett a tűzvésznek, de egy év múlva ismét használható állapotban van. A helyreállítási munka végzése közben 1937. június 3-án ledőlt az oromfal. 1939-ben Fábián Gáspár műépítész tervei alapján elkezdték az új templom építését.
Jellege: Modern, épült 1939-ben.
Felszerelés: Úrmutató. Aranyozott vörösréz, ovális, párkányos magas talpán levél, szalag- és fonatsorok; vájatolt talpmezején levélgyűrűk; volutás pilaszteralakú, füzérdíszes, öntött nódusz kettős sugárkévéje előtt lantalakú, csigás- és levéldíszes ostyaház. XVI. Lajos stílű. Magyar munka, 1790 körüli. Magassága 54 cm, talpátmérete 21 cm.
Kerítés: A templomkerítés falában befalazott nyolc pillérfejezet a régi templomból. Faragott kő akantuszleveles ióncsigás fejezetek, XVIII. századi.
- A református templom
Az 1626-29-es években már volt Bogdányban református gyülekezet. A szigetmonostori egyház feljegyzése szerint a bogdányi református pap török várfogságot szenvedett Budán. 1711 és 1723 között Marosi Ferenc volt papja. 1790-ben nyertek újra engedélyt imaház építésére. A mai templom 1802-ben épült, 1845-ben leégett. A Dunabogdányban 1819. évben tartott református canonica visitatio szerint a gyülekezet Kisoroszi leányegyházaként szerepel. Van temploma, rector-háza, iskolája, temetője. Ugyanott említik szentedényeit.
Jellege: Későbarokk-klasszicista templom, fallal övezett térségen.
Külső: Rézsűs oromfalas homlokzatába visszalépő toronnyal. Az egyenes záródású bejárat faragott kő szemöldökében 1802-es évszám, fölötte félkörös ablak, majd az osztópárkány fölött kis szegmentíves ablak. A homlokzat és a toronytest két-két fejezetes lizénával tagolt, utóbbin körben négy félkörös harangablak. Bádoggal borított hagymasisak. Oldalt két-két, hátul egy félkörös ablak. Sima lábazat, ereszpárkány, cserép fedés.
Belső: Laposfedésű téglányalakú belső tér, lekerekített sarkokkal. Kórusának három kosáríve két szabad pilléren nyugszik. Épített mellvédjén csüngődíszes és zárköves kiképzés.
Berendezés: Szószék. Ón, korongos talpa fölött lapított szártő, fölötte fölfelé szélesedő hengeres test és az aljtól rézsüsen induló csőrös kiöntő. S alakú füllel, korongos tetején leveles billentő. Fülén benyomott jegy W és HDG betűkkel talpas kereszt fölött. XVIII. századi. Magassága 21 cm.
Úrasztali terítő: Kék selyem, sávos átszövéssel, 1802-ből, feltehetően a pesti Valero-gyárból származik.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
 |
Ez a településről szóló lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
Based on work by