Dnyepr (rakéta)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Dnyepr vagy Dnyipro (ukránul: Дніпро; oroszul: Днепр) egy háromfokozatú, folyékony hajtóanyagú interkontinentális ballisztikus rakéta (ICBM) polgári célokra átalakított változata, amelyet az Koszmotrasz vállalat hordozórakétaként használ műholdak pályára állítására. A Dnyepr alapja az RSZ–20 (R–36M) ballisztikus rakéta (NATO-kódja: SS–18 Satan), amelyet az ukrán Pivdenne Tervezőiroda fejlesztett ki az 1970-es évek elején, és a START-1 szerződést követően ki kellett vonni a hadrenből. A műholdindításkora használt rakétákat visszavonták az Orosz Hadászati Rakétaerőből és kereskedelmi célokra használják. 2020-ig 150 ICBM alakítható át és használható. A Dnyepr indítható Bajkonurból és az oroszországi Orenburgi területen lévő új Jasznij indítóbázisból.

Tartalomjegyzék

1 Jellemzői
2 Indítások
3 Külső hivatkozások
- 3.1 Magyar oldalak
- 3.2 Külföldi oldalak

[szerkesztés] Jellemzői

A Dnyepr hordozórakétán kevés módosítás van a szolgálatban lévő R–36M ICBM-hez képest. A fő különbség a teher adapter és a módosított repülésirányító egység. Ez az alapváltozat 3600 kg-t állíthat 300 km-es pályára 50,6° hajlással, és 2300 kg-t 300 km-es napszinkron pályára 98° hajlással. Egy átlagos küldetésen a Dnyepr egy nagyobb és több kisebb műholddal indul.

[szerkesztés] Indítások

A kereskedelmi indítások előtt a Dnyepr a Hadászati Rakétacsapatoknál teljesített szolgálatot, ahol ICBM-ként eddig 97 %-os megbízhatósággal indították. Hét kereskedelmi indítást végeztek vele, amelyek közül egy volt sikertelen:

Repülés	Dátum	Teher	Pálya	Indítóhely
1.	1999. április 21.	UoSAT-12	LEO, 650 km, 65°	Bajkonur
2.	2000. szeptember 26.	MegSat-1 (Spanyolország), UniSat (Olaszország), TiungSat–1 (Malajzia), SaudiSat–1A és SudiSat-1B (Szaúd-Arábia)	LEO, 650 km, 65°	Bajkonur
3.	2002. december 20.	LatinSat-1 és LatinSat–2 (Argentína), SaudiSat–1S (Szaúd-Arábia), UniSat–2 (Olaszország), Rubin–2 (Németország)	LEO, 650 km, 65°	Bajkonur
4.	2004. június 29.	Demeter (Franciaország), Saudicomsat–1, Saudicomsat–2 és Saudisat–2 (Szaúd-Arábia), LatinSat–C és LatinSat–D (Argentína), Unisat–3 (Olaszország), Amsat Echo (USA)	Napszinkron, 700 × 850 km, 98°	Bajkonur
5.	2005. augusztus 24.	OICETS & INDEX (Japán)	Napszinkron, 600 km, 98°	Bajkonur
6.	2006. július 12.	Genesis-1 (USA)	LEO, 560 km, 65°	Yasni
7.	2006. július 26.	Belka (Belarusz), UniSat–4 és PiCPoT (Olaszország), Baumanec (Oroszország), AeroCube–1, CP1, CP2, ICEcube-1, ICEcube–2, ION, KUTESat, Merope, Rincon–1, Voyager és SACRED (USA), HAUSAT–1 (Dél-Korea), Ncube–1 (Norvégia), SEEDS (Japán)	Nem érte el a pályát	Bajkonur

A 2006. július 26-i sikertelen indítás okait még vizsgálják. Az első fokozat hajtóműve indítás után 74 másodperccel leállt. A becsapódási pont az indítóhelytől 150 km-re volt, egy lakatlan területen Kazahsztánban. A mérgező hajtóanyag beszennyezte a környéket. A rakéta több mint 20 éves volt. Egy nemzetközi csoport vizsgálja a becsapódást, addig a Dnyepr és R–36 rakéták indítását Bajkonurból felfüggesztették.