Depresszió

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A depresszió, korunk divatbetegsége, melynek utóbbi években elterjedt szóhasználati formájára nagyon nehéz pontos definíciót adni, mivel a legkülönfélébb mentális tünettel jelentkező pácienseket sorolják ebbe a betegségbe a pszichiáterek. Általánosságban a depressziót hosszan tartó lehangoltságként, melankóliaként lehet definiálni. Szélsőséges esetben a depresszió halálvágyig is eljuthat.

[szerkesztés] Okok

A depresszió a legritkább esetben vezethető vissza a test rendellenes működésére, bár megfigyelések szerint a hosszan tartó vitaminhiány okozhat lehangoltságot. A depresszió legközvetlenebb fajtája a veszteségérzésből ered. Kutatások szerint a hosszan tartó depresszió általános oka a célok nélküli, kihívásoktól mentes, vagy eredménytelen élet (eredménytelenségen ez esetben azt értjük, ha a személy nem hoz létre értéket munka, vagy alkotóművészet során). A terhesség alatti / utáni depresszió legjellemzőbben olyan anyáknál fordul elő, akik a terhesség előtt hozzászoktak a produktív élethez, melytől a terhesség megfosztotta őket, illetve a megszokott társas kommunikáció szintje (beszélgetés munkatársakkal, stb.) lényegesen lecsökken. A depressziós személyek tipikusan magukba fordulnak, és kivétel nélkül a múlton gondolkodnak.

[szerkesztés] Gyógymód

Az okokból következően a gyógyszeres kezelés a legritkább esetben segít a depresszión, mivel a gyógyszer nem képes megszüntetni a veszteséget, nem képes helyreállítani a produktív életet, valamint nem képes feléleszteni a lecsökkent társas kommunikációt. Az antidepresszívumok hatásmechanizmusuk folytán csökkentik az érzékelést és az egyén tudatosságát, így kevésbé szembesül a lehangoltság érzésével. A tünetek elnyomása azonban csak késlelteti a megoldást, illetve egyes esetekben a körülmények változásának hatására a gyógyszer szedésének ideje alatt a probléma oka megoldódik, így a depresszió elmúlhat.

A gyógyszermentes gyógymód a kiváltó okok felszámolására redukálódik, és általában minden segít, ami az egyén figyelmét a jelen idejű környezetére, illetve a jövőjének tervezésére irányítja, és nem a múltra. Az eredményes munka, alkotóművészet gyakorlása, tervezés, szervezés, illetve kommunikációs társ keresése a legtöbb esetben napokon belül megszünteti a depressziót. A személy keressen olyan kommunikációs partnereket, akikkel az őt érdeklő témákról tud kommunikálni, célszerűen olyanokat, akiket az adott téma ugyancsak nagyon érdekel. Enyhe lehangoltság esetén néhány percen belül hat, ha mögöttes gondolatok társítása nélkül (gondolkodás nélkül) figyeljük meg a környezetet, fedezünk fel apró részleteket, nézünk meg arcokat, vagy akár már ismertnek hitt tárgyakat is. Az erős veszteség érzet, katatónia, apátia kezeléséhez általában külső segítőre is szükség van, aki a depressziós személyt egy lehetőleg zaj-és forgalom mentes helyre viszi, és az egyén figyelmét kifelé, a környezetére irányítja (extrovertálja). Erre egy erdei, vagy kertvárosi séta alkalmas lehet, hívjuk fel az egyén figyelmét a táj szépségére, figyeltessünk meg vele fák törzsét, leveleit, köveket, a horizontot, stb. Az eljárást addig kell folytatni (esetleg egymást követő napokon át is), amíg a személy szó szerint jól nem lesz. Az ilyen személynek kifejezetten tilos nyugtatót adni, mert tovább csökkenti a hajlandóságot, hogy 'kifelé' nézzen. A gyógyszermentes terápiákat érdemes jól megválasztott arányú, nagydózisú vitaminszedéssel kombinálni, ami a test energikussá tételében segít.