Cziffra György

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Cziffra György (Budapest, 1921. november 5. – Senlis, Franciaország, 1994. január 17.), zongoraművész.

[szerkesztés] Élete

Az egyik legjelentősebb és legismertebb magyar zenei előadóművész. Roma zenész családból származott. Apja, id. Cziffra György cimbalmos volt, játszott számos kávézóban, színházban, Párizsban is az első világháború előtt a század elején. Fia, György csodagyermekként indult.

Dohnányi Ernő segítségével került be a Zeneakadémiára. 1942-ben behívták katonának. Szovjet fogságba került, többször megszökött. A II. világháború előtt, majd a Rákosi-korszakban is sokáig a pesti éjszakák zongoravirtuóza volt. Bárokban muzsikált (Savoy, Dunakorzó, stb.), a pesti művész- és sportolóvilág lokálról lokálra követte. Mezei Mária, színésznő nemes egyszerűséggel zongoracsodának nevezte. 1950-ben feleségével és kisfiával együtt egy oldalkocsis motorkerékpáron utazva megpróbált disszidálni, de elfogták és kényszermunka-táborba zárták. 1953-ban szabadult, és bár kezei a durva munkától tönkrementek, újra a zongorázással próbálkozott, ismét bárzongorista lett.

1956. október 22-én Bartók II. zongoraversenyét játszotta a Zeneakadémián. Akkor már szerződése volt Bécsbe. A határ megnyitását kihasználva elhagyta Magyaroszágot. Hamarosan világhírűvé vált. Rövidesen meghívták Franciaországba, ami második hazája lett. 1966-ban elindította a Festival de la Chaise Dieu-t. Egyetlen fia, ifjabb Cziffra György karmester 1981-ben egy balesetben fiatalon meghalt. A tragédia nagyon megviselte Cziffra Györgyöt, zenekarral többet nem lépett fel és lemezfelvételt sem készített. Franciaországban megkapta a Becsületrend tiszti fokozatát, Magyarország pedig 1993-ban a Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét adományozta neki.