Cseh nyelv
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Cseh (Čeština) | |
|---|---|
| Beszélik: | Csehország, valamint a környező országok |
| Terület: | Közép-Európa |
| Beszélők száma: | 12 millió |
| Helyezés: | 73 |
| Nyelvcsalád: | Indoeurópai nyelvcsalád Szláv nyelvek |
| Írás: | Latin írás |
| Hivatalos státusz | |
| Hivatalos nyelv: | Csehország, Európai Unió |
| Szabályozza: | Cseh Nyelvi Intézet |
| Nyelvkódok | |
| ISO 639-1 | cs |
| ISO 639-2 | cze |
| SIL | ces |
| Lásd még: Nyelv | |
A cseh nyelv (csehül český jazyk vagy čeština) az indoeurópai nyelvcsalád, azon belül a nyugati szláv nyelvek tagja. Legközelebbi rokona a szlovák nyelv, amellyel kölcsönös érthetőség áll fenn (mintha egyazon nyelv két nyelvjárása lenne), de ugyanebbe a csoportba tartozik a lengyel és a szorb nyelv is. Két fő nyelvjárása a csehországi és a morvaországi. A legrégebbi nyelvemlékek a 13. századból valók.
A nyelvet mintegy 12 milliónyian beszélik, Csehországon kívül Szlovákiában, Németországban, Ausztriában valamint az Egyesült Államokban és Kanadában elszórva használják.
2004. május 1. óta az Európai Unió egyik hivatalos nyelve.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A cseh ábécé
A cseh nyelvet a latin írás betűivel írják. Az ábécé:
| a | á | b | c | č | d | ď | e | é | ě | f | g | h | ch |
| i | í | j | k | l | m | n | ň | o | ó | p | q | r | ř |
| s | š | t | ť | u | ú | ů | v | w | x | y | ý | z | ž |
Kiolvasott alakjuk: krátké a, dlouhé á, bé, cé, čé, dé, ďé, krátké e, dlouhé é, je, ef, gé, há, chá, krátké i, dlouhé í, jé, ká, el, em, en, eň, o, ó, pé, kvé, er, eř, es, eš, té, ťé, krátké u, dlouhé ú, ů s kroužkem, vé, dvojité vé, iks, krátké ypsilon, dlouhé ypsilon, zet, žet. (A betűk kiejtését l. alább!)
Érdemes észrevenni, hogy a ch betű a h után (nem pedig a c után) szerepel. Egyazon betű éles ékezetes alakja (é, ú) megelőzi a hacsekosat (ě) és a karikásat (ů).
A kis ď betű nagybetűs párja a Ď, a kis ť betűé pedig a Ť (felül mindkét nagybetű normális hacsekkal).
Szavak ábécébe rendezésekor a magánhangzókon nem számítanak a mellékjelek (pl. duben < důsledný < duševní), a mássalhangzókon azonban igen (pl. rýže < řád).
[szerkesztés] Különbségek a szlovákhoz képest
A cseh nyelvet elég könnyen meg lehet különböztetni más szláv nyelvektől, de legközelebbi rokonától, a szlováktól már nem olyan egyszerű. Némely betűk azonban csak az egyik nyelvben, mások csak a másikban fordulnak elő:
| Csak a csehben: | Csak a szlovákban: |
| ě ř ů | ä ĺ ľ ô ŕ |
[szerkesztés] Kiejtés
A betűk fölötti fordított háztető (ˇ) neve hacsek (csehül háček).
|
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||
[szerkesztés] Írási és olvasási tudnivalók
- Az i,í és az y,ý között az a különbség, hogy az előbbi lágyítja az előtte álló d,t,n hangokat, míg az utóbbi nem. A dy, ty, ny kiejtése tehát [di, ti, ni], a ti, di, ni ejtése pedig [gyi, tyi, nyi] lesz a csehben.
- Helyesírási szabály, hogy az ún. lágy mássalhangzók után (ž, š, č, ř, c, j) i/í betűt írunk, a kemény mássalhangzók után (h, ch, k, r, g) pedig y/ý szerepel.
- Idegen szavakban az i előtti d,t,n kemény maradhat, pl. gramatika, [-ti-].
- Az ě kiejtése [je], a d/t/n hangokat lágyítja (dě, tě, ně: [gye, tye, nye]), a mě betűket pedig [mnye]-ként ejtjük. (Az utóbbi csak a Prága környéki irodalmi nyelvre vonatkozik.) – Az ě és az i/í betűn kívül más betű nem lágyít (szemben pl. a szlovákkal, itt a sima e sem lágyít).
- Az ř a cseh nyelvnek szinte egyedülálló hangja: egyszerre képzett [r] és [zs] hangot jelöl (más szóval: megemelt nyelvgyökkel képzett [r]-et).
- Az ú és ů hang kiejtésre azonos (hosszú [ú]), az utóbbi azonban a ragozás során o-val váltakozhat, illetve más szláv nyelvekben o felel meg neki. Megkülönböztetésüknek tehát nem hangtani, hanem helyesírási és nyelvtörténeti okai vannak.
- A ď és a ť betűk jele önálló karakter, nem pedig d/t + aposztróf (’). Nagybetűs formájukban (Ď, Ť), valamint kézírásos alakjukban a többi betűnél látható hacsekot (ˇ) használjuk: dˇ, tˇ.
- A zöngés mássalhangzókat szó végén zöngétlenül ejtjük (a némethez hasonlóan), például obraz [obrasz] 'kép'. A zöngétlenedés előre is hat, szón belül vagy szóhatáron át is, pl. v pokoji [fpokoji] 'a szobában'.
- A h és a ch hangnak jelentésmegkülönböztető értéke van; a csehek (amint a szlovákok is) kényesek a megfelelő kiejtésre.
- A magánhangzók hosszának is jelentésmegkülönböztető értéke van, ezért ügyelni kell megfelelően hosszú, nyújtott ejtésükre.
[szerkesztés] Alaktan
[szerkesztés] Névszóragozás
[szerkesztés] Nemek
A főnevek három nembe tartozhatnak: hím-, nő- és semlegesnem. Nemcsak a természetes nemmel rendelkező élőlényeknek van nyelvtani nemük, hanem minden más főnévnek (tárgyaknak, fogalmaknak is). – A melléknevek és a számnevek a főnévvel nemben, számban és esetben egyeznek.
A főneveket többé-kevésbé fel lehet ismerni végződésük alapján:
| msh. | a | e | o | í | ||
| HÍMNEM | NŐNEM | SEMLEGESNEM | ||||
A mássalhangzó végűek többsége hímnemű (a kemény msh. végűek kivétel nélkül), az -a végűek nőneműek (valamint egyes lágy mássalhangzó végűek és az -e végűek egy része), az -o és -í végűek pedig semlegesneműek (valamint az -e végűek közül a többi).
A ragozás miatt meg kell különböztetni a hímneműek között élőt és élettelent, valamint mindhárom nemben kemény és lágy tövűeket.
[szerkesztés] Esetek
A csehben hét névszói esetet tartanak számon. Nevük és kérdőszavaik az alábbiak:
- alany- (nominatívusz): ki, mi?
- tárgy- (akkuszatívusz): kit, mit?
- birtokos (genitívusz): kinek, minek a valamije?
- részes (datívusz): kinek, minek?
- elöljárós (lokatívusz): kiről, miről?
- eszköz (instrumentális): kivel, mivel?
- megszólító (vokatívusz): kit, mit szólítunk meg?
[szerkesztés] Igeragozás
Három fő igeragozási típust különböztetnek meg, melyek közül az egyiknek két altípusa van aszerint, hogy töve egy szótaggal bővül (ezt néha önálló típusnak tekintik, és négy fő típusról beszélnek).
| Főnévi igenév | Egyes szám | Többes szám | Jelentése | |||||
| 1. | 2. | 3. | 1. | 2. | 3. | |||
| I.a | číst* | čtu | čteš | čte | čteme | čtete | čtou | olvas |
| I.b | studovat | studuji (studuju) |
studuješ | studuje | studujeme | studujete | studují (studujou) |
tanul |
| II. | dělat | dělám | děláš | dělá | děláme | děláte | dělají | csinál |
| III. | mluvit | mluvím | mluvíš | mluví | mluvíme | mluvíte | mluví | beszél |
- Az I.a típus főnévi igeneve (csillaggal jelölve) alakilag különféle lehet. Egyaránt ide tartozik például: jít (jdu), jet (jedu), psát (píšu), pít (piju), mýt se (myju se). (Zárójelben az egyes szám első személyű alakok szerepelnek, amelyek már szabályosak.) Ezeknél tehát a főnévi igenév mellett mindig valamelyik személyragos alakot is ismerni kell.
- Az I.b típusnál egy dobozban helyenként két alak is látható: a zárójeles a köznyelvi változatot jelöli. Ezeket elsősorban felismerés szintjén érdemes tudni. (A köznyelvi változat észrevehetően a másik altípus hatását mutatja.)
- A II. típusnál az á helyenként hosszú a főnévi igenévben (pl. znát).
- A legnagyobb figyelmet általában az egyes szám első és a többes szám harmadik személy igényel; a többi alak lényegében szabályos.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
 |
Az Európai Unió hivatalos nyelvei | |
|---|---|---|
| angol | cseh | dán | észt | finn | francia | görög | holland lengyel | lett | litván | magyar | máltai | német | olasz portugál | spanyol | svéd | szlovák | szlovén |
||
| Forrás: Nyelvek az EU-ban | ||
 |
Ez a nyelvészeti lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
Based on work by