Charango
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Charango | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||
|
A charango kis gitárra emlékeztető pengetős hangszer, elsősorban Dél-Amerika andoki vidékein használt népi zeneszerszám. Létezik egy kisebb, magasabbra hangolt változata, a walaycho, és egy mélyebb, testesebb, ennek neve ronroco.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Leírása
[szerkesztés] Tető
Hagyományosan duplán ívelt, gitárszerű körvonala van, de főleg újabban sokféle más, akár sokszögletű formát is ölthet. A tetőn a régi gitároknál, lantoknál megszokott vékony, csomózásos rendszerű húrláb, fölötte kerek hanglyuk található. Jellemző a gazdag berakásos díszítés.
[szerkesztés] Nyak
A fogólap bundozott, kis mértékben a tető fölé emelkedik. Az apró testhez képest a nyak és a lapos hangolófej vaskosnak tűnik, öt dupla húrnak kell, hogy helyet adjon. A hangolás eredetileg fakulcsokkal, újabban mechanikus húrgépekkel történik.
[szerkesztés] Test
Sokféle anyagból, sokféle formában készülhet. Peruban gitárhoz hasonló módon, hajlított kávával, lapos háttal fordul elő, Bolíviában a legjellemzőbb típus az, amelynek teste a quirquincho nevű, a tatuval rokon emlősállat csontpáncéljából készül. Létezik egy darab fából kivájt, monoxilitikus hangszertest is, ennek formája a quirquincho ívelt formáját követi, a legjobb hangú és legtartósabb hangszerek így készülnek. Ezek anyaga leggyakrabban a soto mara nevű vörös színű keményfa.
[szerkesztés] Húrozás
Eredetileg bélhúrokat, manapság nylon húrokat, vagy horgászzsinórt használnak. Ritkán előfordulnak fémhúrok is.
Hangolása:
- g'g' - c"c" - e"e' - a'a' - e"e"
Első pillantásra furcsának tűnhet, hogy a húrpárok hangmagassága balról jobbra haladva nem egyfolytában emelkedő, hanem a középső húrnál megbicsaklik, majd újra emelkedik. Valójában így a hangszer ritmikus, akkordozós játékmódnál csodálatosan tömör, világos hangzásképet ad, dallamok játszásakor pedig olyan játéktechnikát tesz lehetővé, ami a hárfa hangzásvilágát idézi, tehát az egymás utáni hangok egymásba úsztathatók.
[szerkesztés] A hangszercsalád
A charango nemcsak egy hangszer, de egyben egy hangszercsalád elnevezése is, melynek tagjai méreteikben, hangolásukban különböznek.
| név | menzúra | hangolás |
|---|---|---|
| Walaycho | 230 mm | c"c" - f"f" - a"a' - d"d" - a"a" |
| Charango | 360 mm | g'g' - c"c" - e"e' - a'a' - e"e" |
| Ronroco | 440 mm | g'g - c"c' - e'e' - a'a' - e'e' |
| Charangón | 440 mm | d'd' - g'g' - h'h - e'e' - h'h' |
[szerkesztés] Története
[szerkesztés] Eredete
A régi amerikai civilizációkban a húros hangszerek ismeretlenek voltak, a charango mintájául szolgáló hangszer bizonyára a spanyol hódítók által használt vihuela, vagy inkább az öt húrpárral randelkező későbbi barokk gitár lehetett. Az egykor ezüstbányáiról híres Potosí vidékén jelent meg először, kezdetben gitárszerű kávás testtel épült, majd a fában szegény hegyvidéken egyéb építési anyagok is előtérbe kerültek, mint pl. a quirquincho nevű övesállat páncélja. Az Andok kecsuák és ajmarák által lakott vidékein terjedt el, elsősorban a meszticek és az indián őslakosok között.
[szerkesztés] Hangszer és politika
A hatvanas évek második felétől lépett ki a hangszer megszokott népi közegéből, kapott különös jelentőséget, vált Dél-Amerikán kívül is ismertté. Fiatal baloldali diákok és értelmiségiek ekkor fedezték fel maguknak az andok-beli népzenét, és vált ez a kultúra identitástudatuk részévé. Az indián népzene és hangszerei ettől kezdve társadalomkritikai, antikapitalista üzenetek hordozóivá, jelképeivé váltak, az ebben a stílusban írt dalok a "néppel" való politikai kommunikáció hatékony eszközei lettek. Annyira, hogy Augusto Pinochet, mikor 1973-ban Chilében katonai puccsal hatalomra került, a charangót egyszerűen betiltotta.
[szerkesztés] A charango mesterei
- Mauro Núñez (Bolívia, 1902-1973)
- Ernesto Cavour (Bolívia)
- Hector Soto (Chile)
Based on work by