Bolyai Farkas

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Bolyai Farkas (Bolya, 1775. február 9. - Marosvásárhely, 1856. november 20.) magyar matematikus, Bolyai János édesapja.

Tanulmányait Nagyenyeden, Kolozsváron, továbbá a göttingeni és jénai egyetemeken végezte. Göttingenben került baráti kapcsolatba Gauss-sal, akivel utóbb levélben tartotta a kapcsolatot. 1804-től a marosvásárhelyi kollégium matematikai, fizikai és kémiai tanszékén 47 évig tanított. 1832-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. Sokat foglalkozott Euklidész ötödik posztulátumával; többek között bebizonyította, hogy a "három, nem egy egyenesen levő pontok egy körön találhatók" állítás egyenértékű a párhuzamossági axiómával. Foglalkozott drámaírással, rajzolással, zenével is. Az általa feltalált főző- és fűtőkemence korában nagy népszerűségnek örvendett.

[szerkesztés] Művei

Öt szomorújáték, Szeben, 1817
A párizsi per, érzékeny játék 5 felvonásban, Marosvásárhely, 1818
Arithmetica eleje, Marosvásárhely, 1830
Tentamen iuventutem studiosam in elementa matheosos introducendi, Marosvásárhely, 1832-33
Arithmetica eleje kezdőknek, Marosvásárhely, 1850
Űrtan elemei kezdőknek, Marosvásárhely, 1850

[szerkesztés] Róla szóló könyvek

Bedőházi János: A két Bolyai, Marosvásárhely, 1897
Dávid Lajos: A két Bolyai élete és munkássága, Budapest, 1923
Gulyás Gyula: Bolyai Farkas festményei, Budapest, 1913
Weszely Tibor: Bolyai Farkas, a matematikus, Bukarest, 1974
Bolyai-levelek, válogatta, a bevezető tanulmányt írta, és a jegyzeteket összeállította Benkő Samu, Bukarest, 1975
Bolyai Farkas aforizmái. Összeállította Kozma Béla. Marosvásárhely, 1994.