Bohr-féle atommodell
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Bohr-féle atommodell a Rutherford-féle atommodell javított változata. A pozitívan töltött atommag körül keringenek az elektronok – hasonlóan a Naprendszerhez. Ez a modell sikeresen magyarázta a Rydberg-formulát és a hidrogén spektrumát, viszont más, finomabb részleteket azonban nem tudott megindokolni. Ma már az atom kvantummechanikai leírása teljesebb, ezt a modellt azonban egyszerűsége miatt még mindig tanítják.
A Bohr modell félig kvantumos jellegű, és így posztulátumokra támaszkodik:
- az elektronok az atomban csak meghatározott energiamennyiséggel rendelkezhetnek
- az elektronok két energiaszint közötti átmenet során egy fotont bocsátanak ki illetve nyelnek el
- az elektronok keringés közben a klasszikus elektrodinamikával ellentétben nem sugároznak
- az energiaszintek a impulzusmomentum (L) diszkrét értékeitől függenek:
-
- ahol az n a főkvantumszám, a h meg a Planck-állandó
[szerkesztés] A hidrogén energiaszintjei
A Bohr modell jó eredményeket csak az egy elektronnal rendelkező rendszerek esetében ad, ilyenek a hidrogén vagy az ionizált hélium.
A modell abból indul ki, hogy az elektronokat a Coulomb-erő tartja pályán, illetve hogy a Coulomb erő egyenlő a centripetális erővel:
-
-
- ahol k = 1 / 4πε0, és qe az elemi töltés.
-
A kvantum-posztulátum a következő: a pálya hossza meg kell hogy egyezzen az elektron de Broglie-féle hullámhosszának egész számú többszörösével:
-
-
- 2πr = nλ
-
A két egyenletből kifejezzük a sugarat:
Innen az első energiaszint sugara r=0.0529 nm, ez a klasszikus Bohr-sugár. Az elektron energiája ezek szeint:
Ha behelyettesítjük az állandók értékeit:
Ezek szerint a hidrogén legalacsonyabb energiaszintje -13,6 eV, a második -3,4 eV, a harmadik -1,5 eV és így tovább. Tehát, egy alapállapotban lévő hidrogénatom ionizációs energiája 13,6 eV.
[szerkesztés] A Rydberg-formula
A Bohr-posztulátumok szerint egy elektron kibocsát egy fotont, ha egy magasabb energiaszintről egy alacsonyabbra ugrik:
-
- ahol nf jelöli a végső energiaszintet, a ni pedig a kezdetit.
A foton energiája a következőképpen számolható:
ebből a hullámhossz:
A fenti Rydberg-formula már a XIX. században ismert volt, kísérleti alapon jutottak el hozzá. A Bohr-modell megadta az elméleti alapjait, és a Rydberg-állandóra is jó értéket adott.