Bethlen Miklós
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Bethlen Miklós, bethleni gróf (Kisbun, 1642. szeptember 1. – Bécs, 1716. október 27.) Bethlen János kancellár fia, államférfi és emlékíró.
Általa épített betlenszentmiklósi kastély az erdélyi reneszánsz építészet egyik legszebb kastélya. Első nevelője Keresztúri Pál, majd Apáczai Csere János. Németalföldön, Hollandiában, Párizsban tanult. Hazatérve Zrínyi Miklós mellett akarta katonai nevelését tökélesíteni, de csak keveset lehetett a nagy hős környezetében annak halála miatt (melynek tajúja volt). Ezután Olaszországba utazott, olaszul nyelvet és építészetet tanult. Kemény János és Apafi bizalmi embere volt.
Meggondolatlanul belekeveredett Béldi Pál összeesküvésébe, 1676-ban Fogarason bebörtönözték, szabadulása után Kővár és Máramaros kapitánya lett. 1690-ben Bécsbe kerül, ahol közreműködik a Diploma Leopoldinum megalkotásában. Teleki Mihály, nagy politikai ellenfelének halála után, 1691-ben Erdély kancellárjává választják (1691-1704 között volt ebben a funkcióban).
Egy Hollandiában kiadott Erdély szomorú sorsáról szóló könyve miatt Rabutin élete végéig bécsi fogságban tartja. Rabságában alkotja élete főművét (Önéletírásom) amelyet tulajdonképpen gyermekeinek írta okulásul, magyar nyelven.
Első felesége Kun Ilona, fiatalon elhunyt, második felesége Rhédey Júlia aki tempomoknak készített úrasztali terítőiről lett híres.
Based on work by