Bökvers

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Rövid, tömör, általában kétsoros, csattanós, gunyoros költemény valaki kárára, esetleg a szerző, vagy a leíró vagy elmesélő feszültségének oldására, érzelmei ventilálására.

Az ókorban és a reneszánsz humanizmus idején az epigramma formátumú bökversek rendkívül gyakoriak voltak (rendkívül csípős nyelvű költőknek számítottak Martialis és Juvenalis. Metrum nélküli formája a XIX. századtól ismert. Gyakran nélkülözi a költőiséget, inkább propagandaeszközként van jelentősége. A régi magyar népköltészetben nem honosodott meg, kivéve a tréfás vagy csípős sírfeliratokat, amelyek elsősorban Erdélyben voltak jellemzőek, de a 20. század előtt Magyarországon is elterjedtek voltak.

Nem számít nyílt agressziónak, sértésnek vagy káromlásnak.

[szerkesztés] Híres költők bökversei

Elismert költők is kipróbálták magukat ebben a stílusban. Kisfaludy Károly Xéniák címmel adott ki bökversgyűjteményt, Kosztolányi Dezső Rím a földi igazságszolgáltatásra című költeménye pedig a következőképpen hangzik:

Itt az ítélet pusztán alaki,

mindíg kell a börtönbe valaki.

Szintén Kosztolányi (Esti Kornél rímeiből):

Napoleon vad lába porzik a

szikláidon, sasfészek: Korzika.

Gyerekkorom, mindig téged kereslek,

ha járom a poros-boros Szabadkát.

Mióta labdám elgurult itt,

nem ér az élet egy fabatkát.

Budapest!

Itt éltem én! Lelkek közt! Csupa lélek!

Csupa test!

Kávéház! Mámor! Lángokban leszálló

csuda-est!

Csak az gyülölhet, aki tompa, pudvás,

buta, rest!

Rimet reád még! Színt, mely életemre

odafest!

Ha meghalok, mondjátok siromnál:

Budapest.

[szerkesztés] Nemzeti

Borneo és Celebes

Magyar volt és magyar lesz!

Karinthy Frigyesnek tulajdonítják

Piros, fehér, zöld az adu,

Lesz még Moszkva magyar falu!

Falfirka

[szerkesztés] Szerelmes vers

Bika vagyok, tehén vagy,

Én Te vagyok, Te Én vagy!

Weöres Sándor

[szerkesztés] Orosz

A következő kis versikét a népnyelv szerint Jevtusenko írta Dolmatovszkijnak (mások szerint folklór):

Я Евгений, ты Евгений,

Я не гений, ты не гений.

Я говно и ты говно,

Я недавно, ты — давно.

Megint mások szerint Puskin írta.

(Nyers fordításban: Én is Jevgenyij vagyok, te is Jevgenyij vagy, / Én sem vagyok zseni, te sem vagy zseni. / Én is szar vagyok, te is szar vagy, / Én csak nemrég, de te rég.)