Bázis
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Bázisnak nevezzük a hétköznapi életben azokat a vegyületeket, melyek vízben oldódva hidroxid-iont szabadítanak fel, ezáltal a vizes oldat kémhatását növelik (a pH 7,0-nél nagyobb lesz).
A kémiában bázisnak tekintjük azokat a molekulákat vagy ionokat, melyek protont (H+ iont) vesznek fel egy másik molekulától vagy iontól (a savtól, mely lehet a víz is), vagy elektront adnak át annak. (Lásd még: sav-bázis elméletek.) A bázisok speciális formái a lúgok, melyek vízbe kerülve hidroxid (OH-) ionokat adnak le.
Savak és bázisok ellentétes karakterű anyagok tehát, reakciójukból keletkeznek a sók (közömbösítés, semlegesítés).
[szerkesztés] Tulajdonságok
A bázisok vízben különböző mértékben oldható anyagok, az oldatok kémhatását emelik. (Az erős lúgok általában vízben jól oldódnak.) Híg vizes oldatuk íze többnyire jellegzetesen keserű. A töményebb lúgoldatok tapintása síkos, szappanszerű, maró hatásúak. A kémhatás emelése a protonfelvételnek/hidroxidion-leadásnak köszönhető:
B + H2O → BH+ + OH-
Illetve:
NaOH → Na + + OH-
Ahol: B jelöli a tetszőleges bázist, BH+ a protolizált bázis, mely a protont a disszociáló vízmolekulától veszi fel, OH- pedig a hidroxid-ion.
Az első egyenletben a bázis által felvett proton (hidrogénion) a víz autoprotolíziséből (disszociációjából) származik, mely az alábbiak szerint a tiszta vízben is végbemegy:
H2O → H+ + OH-
(De mivel a fenti reakcióban a csekély számban keletkező protonok illetve hidroxid-ionok mennyisége megegyezik, a tiszta víz kémhatása semleges, pH=7)
A bázisok vizes oldata jól vezeti az elektromos áramot (pl. nátrium- vagy kálium-hidroxid az alkáli-elemekben), azaz elektrolit.
[szerkesztés] Példák
A legismertebb bázisok (lúgok):
- nátrium-hidroxid, vagy nátronlúg (az összes alkáli- és alkáliföldfém hidroxidja erős vagy nagyon erős bázis)
- nátrium-karbonát ("szóda")
- nátrium-hidrogénkarbonát ("szódabikarbóna", sütőpor)
- ammónia (szalmiákszesz)
- magnézium-oxid ("magnézia", nem oldódik vízben)
Based on work by