Bánffy Béla
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Bánffy Béla (losonci báró) (Kolozsvár, 1831. október 23. - Szentmihálytelek, 1888. november 20.) a képviselőház alelnöke.
[szerkesztés] Élete
11 éves korában a kolozsvári református kollégiumba került és ott tanult 1848-ig. Ekkor nemzetőr lett, később tiszteletbeli fogalmazó a közlekedési minisztériumban. A szabadságharc után hazament. Miután Mikó Imre gróf Erdély kormányzója lett, kormányszéki titkárrá nevezte ki. Schmerling alatt gróf Mikóval együtt leköszönt és visszavonult vidéki birtokára. Az erdélyi ügyekről a bécsi Debatte-ba írt cikkeket, amiért zaklatásnak lett kitéve. Szilágyba költözött és ittmaradt 1865-ig. Ekkor Szilágy megye főispánja lett. 1876-tól a képviselőház tagja volt, amely 1884-ben alelnökké választotta.
[szerkesztés] Művei
- Írt a Vadász- és Versenylapba (1867), utolsó éveiben a Pesti Hírlap vezércikkírója volt.
Önálló munkája:
- A közigazgatás reformjához négy czikk. Budapest, 1880. (Különnyomat az Ellenőr 1879. 334. 380. 431. és 442. sz.-ból.)
[szerkesztés] Források
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, Arcanum, Budapest, 2000, ISBN 9638602996