Az 1956-os forradalom vitatott hírei, eseményei

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az 1956-os forradalom idején, illetve a forradalmat követően számos olyan hír, esemény terjedt el a köztudatban, amelyek valószínűleg nem igazak, vagy ma is vitatottak.

Tartalomjegyzék

1 Az okok
2 A forradalom ellenőrizhetetlen hírei
- 2.1 Más legendák
3 Vitatott események
4 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Az okok

Ennek okai négy fő rétegbe rendezhetők:

1. Az egyik fő ok a forradalmat megelőző és kiváltó kommunista rezsim átláthatatlan és ellenőrizhetetlen erőszakrendje. Nagyon sokan minden nyom nélkül tűntek el, másokat arra kényszerítettek, hogy ne beszéljenek az őket ért sérelmekről, a tömegmédia pedig elhallgatta, illetve a hatalom érdekeinek megfelelően eltorzítva közölte a tényeket.

2. A dokumentált tényeket szintén eltorzította és elferdítette, hogy a levert forradalmat megtorlás követte koncepciós perekkel, erőszakkal és fenyegetéssel kicsikart tanuvallomásokkal, szándékosan meghamisított tényközlésekkel, amelyet a társadalom és a szereplők tudatában tovább torzította a restaurált kommunista rendszernek a forradalmat és szereplőit politikai koncepciók alapján átfestő médiája és kutatógárdája. A börtönökben ugyanakkor csak akadályokkal és sokszoros áttételekkel terjedtek az információk.

3. Az eseményeket szabadon feltárő emlékezések egy része évtizedekkel később, a kommunista rezsim bukása után kerülhettek csak nyilvánosságra, miközben újra felszínre kerültek a forradalom részvevőit megosztó ellentétek.

4. A forradalom eseményei és szereplői, mint az egész népet érintő jelentős események gyakran, azonnal "folklorizálódni" kezdett. A forradalmi események sodrában felfokozott érzelmek és vágyak elkerülhetetlenül legendákat szültek, amelyeknek titokzatossága, vonzereje csak erősödött a forradalom leverése után.

[szerkesztés] A forradalom ellenőrizhetetlen hírei

A forradalom előtt és alatt rengeteg hír terjedt a rezsim erőszakszervezete, főleg az ÁVÓ rémtetteiről. A diktatúra átláthatatlansága miatt ezek ellenőrzésére nem volt mód, de a forradalom alatt (sőt évtizedekkel később is) történtek kísérletek egyik-másik ilyen hír ellenőrzésére.

Elterjedt hír volt, hogy a Köztársaság téri pártház alatti kazamatákban embereket tartanak fogva és kínoznak, illetve hogy a pártház védőinek a zöme az október 30-ai ostrom során ezeken a "rókalyukakon" keresztül menekült el. Többek közt ezek a hírek is magyarázták a pártház ostromának hevességét és az itteni események brutalitását. A pártház bevétele után a felkelők keresni kezdték a titkos pincéket, de nem találták őket. A kutatáshoz mérnököket mozgósítottak, földmunkagépeket hoztak: volt olyan kiásott gödör a téren, amely a tíz méteres mélységet is elérte. Az egyik Corvin közi felkelő, Nagyidai József így írta le a lehetséges okot: "A tankok lövése után a felkelők mindkét irányból megrohamozták az épületet... A színpad mögül még néhány lövést adtak le ránk... A függöny mögött volt egy lejáró a pincébe. Megtaláltuk az ajtaját, egy vas csapóajtót, valószínűleg ott menekültek le néhányan... Lementünk utánuk, gránátot dobtunk be magunk előtt, és kiabáltunk, hogy gyertek elő, nincs esélyetek a megmenekülésre. Mivel csak egy jött elő, ebből származhatott az, hogy ott alagút és föld alatti börtön van."[1]

"Tudni vélték - főként a budapestiek - azt is, hogy a fővárosi ÁVH-székházban létezik egy húsdaráló, amelyikbe belegyömöszölik a holttestet, és a szerkezet egyenesen a Dunába ürít. A kérdés az, miért fogadta el a társadalom nagyobbik hányada tényként ezeket a híreket" - írta M. Kiss Sándor. [2]

[szerkesztés] Más legendák

A szuezi legenda: Az egyik legelterjedtebb, rengeteg változatban elterjedt legenda, hogy a november 4-én a forradalom leverésére érkező szovjet katonák nem tudták, hogy hol vannak, például a Dunáról azt gondolták, hogy a Szuezi-csatorna és hogy ők a szuezi válság megoldására érkeztek. A legendát az a tapasztalat - és az amiatti csalódás - szülhette, hogy a forradalom első két hetében a már korábban Magyarországon állomásozó szovjet katonákkal a tüntetők gyakran összebarátkoztak, a november 4-én érkező friss erők azonban már nem voltak barátkozók. De akad emlékező, aki határozottan állítja, hogy a "legenda" igaz. [3]

A Maléter-legenda: Egy másik nagyon elterjedt legenda volt a forradalom leverése után, hogy Maléter Pál honvédelmi minisztert nem tudták elfogni az oroszok és a Bakonyban (vagy más változatban a Bükkben) gyűjti a sereget az ország felszabadításához. ("A November elejei napokban rengetegen nyugatra vándoroltak...Az osztályból ketten mentek ki...A Szabad Európa Rádió ad üzeneteket...Hírt hallottam arról, hogy a Kilián Laktanya volt parancsnoka, Maléter 200,000 fegyveres felkelővel a Bükk hegységben van. Átállt hozzá 2 hadosztály szovjet katona is..." - írta 1956-os naplójában a 14 éves Kovács Jancsi.)

[szerkesztés] Vitatott események

A pártház elesése előtt az épület előtt lelőtték a védőket vezető Mező Imrét és két tiszttársát, akik a megadásról akartak tárgyalni. Van olyan vallomás, amely szerint a tiszteket a Corvin köz harcosai - illetve közülük Falábú Jancsi - lőtték le. A visszaemlékezésekben azonban makacsul tartja magát az a változat, hogy Mező Imrééket hátulról, a saját társaik lőtték le. Eörsi László történész szerint ez a második változat utólag, a börtönökben terjedhetett el.

Az egyik legismertebb vitatott pont Tóth Ilona orvostanhallgató - a Péterfy Sándor utcai kórház ideiglenes vezetője esete. Tóth Ilonát sokak 1956 hősének, mások egy ávósnak hitt fiatalember brutális gyilkosának látják.