Arminiánusok

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az arminiánusok a szigorú kálvinizmus ellenzői voltak, a hollandiai református egyházban előbb pártot, majd külön felekezetet képeztek.

Tartalomjegyzék

1 Az alapító, Jakob Arminius
2 A viták folytatása
3 A dorti zsinat (1618 - 1619)
4 Lásd még
5 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Az alapító, Jakob Arminius

Az arminiánusok alapítója Jakob Arminius (eredeti holland családneve: Van Harmen) (1560 - 1609) leydeni hittanár volt. Arminius 1609-ben lágyítani akarta az isteni elővégzet (praedestinatio) és a kegyelem tanát, és emiatt összeütközésbe került tanártásával, Francis Gomarral, valamint a belga hitvalláshoz ragaszkodó lelkészekkel és tanárokkal. Az egyre szélesebb kürű vita idején Arminius meghalt.

[szerkesztés] A viták folytatása

Arminius halála után tanítványa, Simon Episcopius (1583-1643) leydeni hittanár állt a párt élére. Simon Episcopiushoz csatlakozott Uytenbogard, Bertius és Venator Grevinchovius, és 1610-ben benyújtották a hollandi rendekhez Remonstrantia nevű hitvallásukat öt cikkben, kérve a belgiumi hitvallás átnézését és nézeteiknek türelmet. Az Öt Cikk lényege, hogy az ember üdvössége nem egyedül Isten elővégzetétől függ, mint azt a szigorú kálvinisták tanították, hanem az emberi akarattól is, ez levén az isteni kegyelem elfogadásának egyik tényezője. E kérvényről szokták az arminiusokat remonstránsoknak is nevezni. A gomaristák Contraremonstrantiával válaszoltak. A hágai értekezleten (Collatio, 1611) megállapodás nem volt elérhető. Uytenbogard a remonstránsok védelmezését a polgári hatóságtól várta, kit arra jogosítottnak tartott és erről könyvet írt. E művét cáfolta Ruardus. A köztársasági államforma fenntartásáért küzdő politikai párt főemberei, az agg Oldenbarneveld János nyugalmazott államtanácsos, Hugo Grotius rotterdami jogász támogatták a remonstránsokat, sőt Grotius De jure summarum potestatum circa sacra című értekezésében (1613) fejtegette az állam jogát a vallásközi béke megóvására. A rendek csakugyan helyeselték (1614) a remonstránsok kérelmét s mindkét félre kötelező parancsolatot bocsátottak ki a barátságos vitatkozás és kölcsönös szeretet érdekében. E parancs ellenében Bogerman és Sibbrant kontraremonstránsok azt bizonyítgatták irataikban, hogy világi hatóságnak semmi joga nincs vallásügyi kérdésben rendelkezni; ez ellen adta ki cáfolatként Hugo Grotius a Pietas Ordinum Hollandiae című művét.

[szerkesztés] A dorti zsinat (1618 - 1619)

[szerkesztés] Előzményei

A politikai párt beavatkozása a hittani vitát viharosabba és szenvedélyesebbé tette, mert a gomaristák és a nép zöme Orániai Móric helytartó köré sorakoztak, aki fejedelmi jogát akarta megszilárdítani az ú.n. orangisták élén. A fejedelem a gomaristák által sürgetett nemzeti zsinatra, mint illetékes testületre, utalta a vitás hittani kérdés megoldását.

[szerkesztés] A zsinat eseményei

Így hívták össze a nevezetes dorti (dortrechti) nemzeti zsinatot 1618. november 13-ára. Mivel meghívták a külföldi református egyházak képviselőit is Angiából, Skóciából, Franciaországból, Németországból és Svájcból, a zsinat egyetemes református jellegűvé lett; a zsinat által alkotott 83 kánont a református ortodoxia egyik hitvallásának szokták tekintetni. E zsinat fél évig tartott, 180 üléssel elnöke volt a szigorú kálvinista lelkész, J. Bogerman; tagjai voltak 5 hittanár, 36 lelkész, 20 presbiter (világi) és külföldről 24 képviselő. A megidézett remonstránsokat vádlottaknak tekintették; vezetőjüknek, Episcopiusnak azon javaslata, hogy az eddigi kálvinista tanok cáfolásával nyissák meg a tárgyalást, elvetették és csak a saját álláspontjuk védelmét engedték meg; miután az ilyen eljárás ellen keményen felléptek, a zsinatból kizárták őket. Távollétükben tanaikat veszélyeseknek itélték, és a dortrechti kánonokban a remonstránsok öt cikkét elvetették.

A dordrechti kánonok összefoglalása 5 pontban:

1. Teljes romlottság (teljes képtelenség a jóra)

2. Feltétel nélküli kiválasztás

3. Korlátozott engesztelés (részleges vagy behatárolt megváltás)

4. Ellenállhatatlan kegyelem

5. A szentek állhatatossága (üdvösségre való megtartatása)

(A Dordrechti Zsinat határozatairól bővebben a Dordrechti Kánonok-ban olvashatsz, mely magyar nyelven a Koinonia kiadó gondozásában jelent meg Kolozsváron, 2000-ben)

A fenti pontok angol megfelelőinek kezdőbetűit egymás mellé téve egy virág (angol) nevét kapjuk: T.U.L.I.P. – magyarul tulipán (1. Total Depravity, 2. Unconditional Election, 3. Limited Atonement, 4. Irresistible Grace, 5. Perseverance of The Saints). Az angol nyelvterületen ezzel a betűszóval szoktak hivatkozni a kálvinizmus öt pontjára. Amikor a kálvinizmus öt pontjával foglalkozunk, egy pillanatra sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ez az öt pont ugyan hűen és helyesen mutatja be a kálvinizmus lényegét, azonban a kálvinizmus a maga egészében ennél sokkal de sokkal több.

[szerkesztés] Az öt cikk - Remonstrancia

A híres remonstráns öt cikk tartalma a következő:

1. Isten azokat rendelte örök üdvre, akikről előre látta, hogy a hitben mindvégig megmaradnak, vagyis az elővégzet feltételes és egyetemes, azaz minden emberre kiterjed.
2. Jézus halála által minden egyes ember bűnéért eleget tett, de csak a benne hivők részesülnek az elégtétel hasznaiban.
3. A hit és megtérés Isten ajándéka.
4. A kegyelem, mint Isten ajándéka, hatálytalan marad, ha a bűnös ember akarata annak ellenszegül.
5. Ilymódon a hit és kegyelmi állapot elveszthető.

Más forrásból a remonstráns öt cikk:

1. Részleges romlottság – Az ember a bűneset után nagyon (tehát nem teljesen csak részben) megromlott, vagyis megmaradt a képessége (szabad akarata) arra, hogy a jót válassza, vagyis hogy döntsön Isten mellett.

2. Feltételes kiválasztás – Isten előre látta azt, hogy kik azok, akik hinni fognak és ez alapján az előrelátott hit alapján választotta ki őket az üdvösségre.

3. Univerzális (egyetemes) megváltás – Krisztus minden egyes emberért meghalt, halálával minden ember számára kivívta az üdvösségre jutás lehetőségét.

4. Ellenállható kegyelem – Az ember szabad akaratából következik, hogy ellen tud állni Isten kegyelmének. Isten nem adhat nekem üdvösséget, ha én nem egyezem bele.

5. Ki lehet esni a kegyelemből – Az újjászületett ember kieshet a kegyelemből, ha hanyagságból elhagyja Krisztust, eltér a szent tanítástól és a jelenvaló világot választja.

[szerkesztés] A zsinat következményei

A végzés előtt meghajolni nem akaró remonstránsokat, mintegy 200 lelkészt, hivatalukból elmozdították és száműzték. Politikai indokból az agg Oldenbarneveldet a spanyolokkal való szövetségg vádjával halálra, Grotiust örökös fogságra itélték. Orániai Móric halála után, 1625-ben állt be újabb fordulat. Utóda, Henrik, biztosnak érezte trónját, ezért nagyobb türelmet tanusított. A száműzöttek visszatértek, Simon Episcopius is visszajött Franciaországból, tanára lett az arminiánusok első főiskolájának Amszterdamban (1634), ő irta meg 25 cikkben az arminiánusok hitvallását (Declaratio Sententiae Pastorum, 1622), és ennek védelmét (Apologia, 1629) a remonstránsokkal szemben felllépő Polyander, Rivetus, Valaeus és Thysius birálata (Censura) ellen.