Angela Merkel

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Angela Merkel (Hamburg, 1954. július 17.) 2005 óta német kancellár (CDU).

1990 és 1994 között a német szövetségi kormány ifjúsági és nőügyi minisztere, 1994 és 1998 között pedig környezet-, természetvédelmi és a reaktorok biztonságáért felelős miniszter. A 2005. évi Bundestag-választások utáni nagykoalíciós egyeztetések eredményeképp kijelölt szövetségi kancellár, mely tisztség történetében először tölti be nő a posztot. Emellett Merkel az első keletnémet származású kancellár, minthogy gyermekkorát Templinben, Brandenburg tartomány egy kisvárosában töltötte. Elődeitől abban is eltér, hogy foglalkozását tekintve ő az egyetlen természettudós: 1968-ban írott doktori disszertációját (mellyel a Dr. rer. nat. előtagokat szerezte meg) kvantumkémiai témáról írta.

Politikai pályafutása a rendszerváltás tájékán kezdett kirajzolódni, 1989-ben a Demokratischer Aufbruch nevű pártnak lett tagja, majd szóvivője. Az 1990. március 18-án tartott NDK-s választások során - mely az első és utolsó demokratikus választás volt a szocialista országban - a CDU-s Lothar de Maizière miniszterelnök oldalán volt kormányszóvivő-helyettes. Miután a Demokratischer Aufbruch egyesült a CDU-val, Merkel automatikusan a kereszténydemokrata párt tagja lett. 1990 decemberében direktválasztással a Bundestag képviselője lett.

1994. november 17-én Klaus Töpfer utódjaként környezet-, természetvédelmi és atomerőmű-biztonsági miniszter lett. Erről a posztjáról az elvesztett 1998-as szövetségi választások során kellett lemondania, utódja Jürgen Trittin lett. Ekkor Wolfgang Schäuble a CDU főtitkárává nevezte ki Merkelt, ez a megbizatás 2000 áprilisáig tartott, amikor a politikusasszonyt egy gyűlésen a párt elnökévé szavazták meg 96 %-os többséggel. Ebben a pozíciójában 2004-ben is megerősítette egy pártgyűlés, igaz, már csak 88 %-kal.

2005. május 30-án Angela Merkel a CDU/CSU kancellárjelöltje lett, fő versenytársa a szociáldemokrata Gerhard Schröder (SPD)volt. Az előrehozott német választásokon a kereszténydemokraták hajszálnyi előnnyel végeztek az SPD előtt, a szeptember 18-i eredmények (CDU: 35,2 %, SPD: 34,2 %, FDP: 9,8 %, Die Linke: 8,7 %, Zöldek: 8,1 %, egyéb: 3,9 %) a "C-pártok" (CDU és CSU) nem várt sikertelenségét jelentették, a közvélemény-kutatók szinte egységesen 6 százalékkal többet jósoltak számukra. Az elhúzódó tárgyalások eredményeképp Angela Merkel végül kancellár lehetett, elődje, Gerhard Schröder távozott a nagypolitika színpadáról.

2005. november 22-én választották hivatalosan kancellárrá, a II. világháború utáni Németország második nagykoalíciójának vezetőjévé, ezzel ő az első női kancellár is az ország történetében.