Amfóra
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az amfóra (Amphora) ókori görög, eredetileg magas, bő szájú, a nyakánál szűkebb, öblös, fülekkel ellátott cserépedény elnevezése; főleg bor, olaj, búza vagy hal tárolására használták.
Az első amfórák a libanoni-szíriai tengerparton jelentek meg, valamikor az i. e. 15. században. Rövid idő alatt az egész ókori világban elterjedt használatuk, és egészen a 7. századig a legnépszerűbb tárolóedények közé számítottak. Nagyjából innentől kezdve vették át a szerepüket a fából és bőrből készült edények.
[szerkesztés] Változatai
Az ókori görög keramika egyik leggyakoribb vázaformája. Két fő változata az úgynevezett hasasamphora (amelyen a nyak és a test nem válik el élesen egymástól) és a nyakamphora, amelynél a váza körvonala a nyak tövénél szögben megtörik. A nyakamforák közt külön csoportot képviselnek a karcsú, lefelé erősen keskenyedő nolai amphorák, amelyeket az i. e. 5. században Athénben készítettek. Az általánosan használt amphoráktól jelentősen eltérnek a Panathénaia amphorák.
[szerkesztés] Források
- Művészeti lexikon (Akadémiai kiadó, Budapest, 1965)
 |
Ez a történelmi tárgyú lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
 |
Ez a képzőművészeti tárgyú lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
Based on work by