Alsólendva
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Alsólendva (szlovénul Lendava, korábban Donja Lendava, horvátul Lendva, korábban Lendva Dolnja, németül Lindau, korábban Unter-Limbach) város a mai Szlovéniában Muramente megyében terül el.
[szerkesztés] Fekvése
A rédicsi határátkelőtől 5 km-re délre fekszik.
Alsólakos, Bánuta, Benica, Csentevölgy, Felsőlakos, Göntérháza, Hármasmalom, Hosszúfaluhegy, Kámaháza, Kapca, Kót, Lendvahegy, Lendvahídvég, Lendvahosszúfalu, Murarév, Petesháza, Pince, Pincemajor, Radamos, Völgyifalu és Zalagyertyános települések tartoznak hozzá.
[szerkesztés] Nevének eredete
Neve a szláv lendava (= ugar, parlag) főnévből származik.
[szerkesztés] Története
A Lendva-folyó melletti település már 860-ban létezett, ekkor adományozta Német Lajos király a salzburgi püspöknek. Várát 1272-ben említik, ekkor a Hahót nemzetségé. 1314-ben Kőszegi János foglalta el, de Károly Róbert 1323-ban visszadta a Hahót nembeli Miklósnak. Később a Bánffyaké. A vár ma is áll a Lendva mellett. A település a török harcok alatt viszonylag keveset szenvedett, a 16. – 17. században nemcsak fontos erősség, hanem a reformáció egyik fontos szellemi központjai is volt nyomdával, híres prédikátorokkal. 1848 szeptemberében és 1849 júniusában nemzetőrei visszaverték Jellasics horvát bán csapatainak támadását. 1867 után gyors fejlődésnek indult, több ipari létesítmény után megépült a Zalaegerszeg-Alsólendva-Csáktornya vasútvonal is. 1910-ben 2729 lakosából 2375 magyar volt, kívülük többnyire szlovének. 1918-ban a Muraközből horvát csapatok törtek be, de a helyiek a támadást visszaverték. A trianoni békeszerződésig Zala vármegye Alsólendvai járásának székhelye és a Hetés tájegység központja volt. A békeszerződés rendelkezése szerint a Muravidékkel együtt Jugoszláviához került, de a jugoszláv hadsereg csak 1919. augusztus 12-én szállta meg. Ezután a város hanyatlásnak indult, addigi kapcsolatai a magyar területen maradt településekkel megszűntek, megszűnt a vasúti összeköttetés is az Alsólendva-Rédics vasútvonalon. Bár az 1945 utáni megtorlások nem érintették olyan mértékben, mint Jugoszlávia más területeit, a magyarság asszimilációja itt is felgyorsult. Jugoszlávia felbomlásával 1991-ben a független Szlovénia része lett. 2002-ben 11 151 lakosából 5653 szlovén, 3917 magyar, 86 cigány volt.
Based on work by