Absztrakt művészet
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az absztrakt művészetet 1910 és 1920 között három egymástól független személy hozta létre: Vaszilij Kandinszkij, Kazimir Malevics és Piet Mondrian. Két csoportra oszlik, van lírai vagy nonfiguratív és konstruktivista irányú.
Vaszilij Kandinszkij 1911-ben létrehozta a Kék lovas (Der Blauer Reiter) nevű csoportot. A csoport tevékenységének lényege az érzések spontán kifejezése. Kandinszkij arra a meggyőződére jutott, hogy a forma, a szín és a vonal olyan elemeket tartalmaz, amely a hangokhoz és a szavakhoz hasonlóan rezgésbe hozza a lelket. Olyan tiszta művészetet keresett, melyben a tárgy ezt nem fogja zavarni. Munkáiban ezt írta Ha egy képen a vonalnak nincs az a funkciója, hogy valamilyen objektumot jelöl, hanem saját maga az, akkor belső hangzatoságát nem zavarja semmi mellékes funkció, és maximálisan kiélheti erejét. Ezen a gondolaton alapul tárgyatalanságának elmélete és gyakorlata.
Vaszilij Kandinszkij egy tiszta, bensőséges művészettől várta a megújulást. A Szellemiről a művészetben című könyvében hangsúlyozza a színek lélektani hatását. Egy élénkvörös szín például -szerinte- úgy hat az emberre, mint a trombitaszó. Szilárd meggyőződése az volt, hogy szellemi kapcsolatot lehet teremteni ily módon egyes emberek között. Ez a hite adta a bátorságot, hogy kiállítsa első színzenei kísérleteit.
Festőként posztimpresszionistának és fauvistának indult, de teljesen önállósította a színt és a vonalat, 1910-től kezdve tárgytalan képeket festett, a nonfiguratív művészetet részesítette előnyben, mert ez könnyeben és jobban lehetővé teszi, hogy színekkel és formákkal hasson a térre. Kompozíció című festményében, ami 1913-ban készült, dinamika és feszültség van jelen, de ezt tisztán képzőművészeti eszközökkel éri el.