A United 93-as

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A United 93-as United 93
IMDB 7.9/10 (15,784 szavazat)
Rendező:	Paul Greengrass
Producer:	Tim Bevan Eric Fellner Lloyd Levin
Forgatókönyvíró:	Paul Greengrass
Zene:	John Powell
Operatőr:	Barry Ackroyd
Forgalmazó:	Universal Pictures (USA) UIP-Duna Film (Magyarország)
Gyártó:	Universal Pictures Working Title Films Studio Canal Sidney Kimmel Entertainment
Bemutató:	2006. április 28. (USA) 2006. augusztus 17. (Magyarország)
Időtartam:	111 perc
Nyelv:	angol
Korhatár:	R (USA) 16 (Magyarország)
Költségvetés:	15 millió dollár
Bevétel:	31,483,450 dollár (USA) 74,602,347 dollár (összes)
IMDb

A United 93-as (United 93) egy 2006-ban készült, számos kritikai dicséretben részesített dokumentumdráma Paul Greengrass írásában-rendezésében, a United Airlines 93-as járatáról, melyet 2001. szeptember 11-én terroristák térítettek el. A film igyekszik az Egyesült Államokban a heroizmus egy meghatározó pillanataként emlegetett eseményeket a valósághoz a lehető leghűebben (amellett, hogy a forgatókönyvíró fantáziájára is szükség volt hozzá), valós időben bemutatni. A készítők elmondták, hogy a produkció az összes utas családjának teljes együttműködésével készült.

A United 93-as világpremierjére április 26-án került sor New Yorkban, a 2006-os Tribeca Filmfesztiválon, azon a fesztiválon, melynek alapításának célja New York City mint az egyik fő filmkészítési központ, ezen belül is Lower Manhattan ünneplése. A United 93-as számos utasának családtagjai megjelentek a bemutatón, hogy kimutassák támogatásukat a film felé.

Az alkotás Észak-Amerikában április 28-án került a mozikba. A nyitóhétvége bevételének tíz százalékát az alkotók felajánlották, hogy emléket állítsanak a 93-as járat áldozatai számára. A film teljes amerikai bevétele 31,4 millió dollárra rúg, a világ egészén pedig 74,6 milliót keresett mindeddig.

[szerkesztés] Produkciós jegyzetek

A film az első hollywoodi produkció, mely közvetlenül a szeptember 11-i támadásokkal foglalkozik. Az utasokat legnagyobb részt profi, noha ismeretlen színészek formálják meg (Tom Burnettet például Christian Clemenson játssza, aki feltűnt a Veronica Mars című sorozatban is). A légikísérők, pilóták és más, a légiközlekedéssel kapcsolatos munkát végző személyek szerepét a valóságban is ezzel foglalkozók töltik be. A valós események részesei közül többen alakítják magukat, kiemelendő Ben Sliney, az FFA (Federal Aviation Administration - Szövetségi Repülési Adminisztráció) operációs menedzsere. A brit Attitude magazinnak adott interjújában Lee Dennison szereplőválogató-konzultáns elmondta, hogy kezdetben gépeltérítőkként dublőröket alkalmaztak, akiket a színészek csak a forgatás előtt két héttel váltottak fel; ezideig külön helyezték el őket a többi színésztől, hogy a kamera előtti feszültség még életszerűbb legyen.

A párbeszédek, melyeket többnyire Greengrass és a szereplők improvizáltak a próbákon, a színészek és az általuk alakítottak családjaik közötti szemtől szemben való beszélgetéseken alapulnak. Szinte egyetlen utasra sem utalnak nevével a film folyamán. Identitásuk ismeretlen marad, az egyéni hősök fölé emelve az együttesség szellemiségét (és jól kezelve a tényt, hogy a gépen az idegenek nem ismerhetik egymás nevét). A dialógusok többségében inkább techikai hitelesség nyilvánul meg, mint a filmekben szokásos köznyelviesítés, leegyszerűsítés.

A forgatás egy húszéves Boeing 747-esen történt, amit korábban a MyTravel Airways üzemeltetett, a London közelében lévő Pinewood Studiosban. A helyszín kiválasztásakor tekintetbe vették az anyagi oldalakat, és azt, hogy a színészeket távol tartsák a nemkívánt publicitástól, mely az Egyesült Államokban elkerülhetetlen lett volna. A jeleneteket kézikamerákkal vették fel, amiket a szűkös díszletek közötti sokoldalúságukért választottak, és a közvetlenebb hatás eléréséért.

A címet 2006 márciusában Flight 93-ról (A 93-as járat) United 93-ra (A United 93-as) cserélték, hogy így különböztessék meg az A&E Flight 93 nevet viselő produkciójától. Röviddel ezután a Motion Picture Association of America (MPAA) 'R' besorolást adott a filmnek “nyelvezet, és néhány terrort és kegyetlenséget tartalmazó intenzív jelenet” okán. A Universal Pictures megvétózta e magas korhatárt, de elutasításra talált.

Az Egyesült Államokban a film bemutatója 2006. április 28-án volt. Második helyen nyitott a toplistán a Rumlis vakáció (RV) című vígjáték mögött, de magasabb moziátlagot ért el (bevétel osztva a mozik számával). Roger Ebert, Michael Medved, Peter Travers és James Berardinelli kritikusok mind a maximális négy csillaggal tüntették ki az alkotást. A Rolling Stone munkatársa, Peter Travers 'az év egyik legmegindítóbb filmjének' nevezte A United 93-ast. A film 90%-os átlagos értékelést kapott a Rotten Tomatoes oldalán, szintén ennyit a Metacritic.com-on és 95%-ot a Broadcast Film Critics Association-től.

Az első vetítések végefőcíme az “Amerika terrorellenes háborúja megkezdődött”-felirattal indult. Ezt a bemutatóra felváltotta a “Mindazok emlékére, akik 2001. szeptember 11-én vesztették életüket”-szöveg, mivel az eredetit sokan túl érzéketlennek találták az utasokkal szemben.

[szerkesztés] Történelmi háttér

A United Airlines 93-as járata egy Boeing 757-222-es járat volt, ami rendszerint a New Jersey-i Newarki Nemzetközi Reptérről indult a San Franciscói Nemzetközi Reptérre, majd tovább a tokiói Narita Nemzetközi Reptérre, immáron egy másik géppel. 2001. szeptember 11-én a menetrendszerinti járat repülője egyike volt azoknak, melyeket eltérítettek a 2001. szeptember 11-ei terrortámadás keretében. Az egyetlen volt a négy gép közül, amely nem érte el kijelölt célját, s ehelyett a pennsylvaniai Shanksville mellett, nagyjából 150 mérföldre északnyugatra Washington, D.C.-től a földbe csapódott.

[szerkesztés] Cselekmény

Figyelem: Itt a cselekmény részleteit vagy a végkifejletét is olvashatod.

A film nagy részében a légiforgalom-irányító központ a négy elrabolt géppel kapcsolatos intézkedéseit láthatjuk. A néző nyomonkövetheti az Egyesült Államok Légierejének az eseményekbe való bekapcsolodását, aminek során F-16-osokat küldtek a területre a légiforgalom-irányítás engedélye nélkül. Számos nehézség merül fel az utasszállítók lelövésére vonatkozó engedély megadásával kapcsolatban. A felfegyverzett F-16-osok megérkezése előtt két fegyvertelen F-16-os repül a területre. Bizonyosságot nyert, hogy lehet olyan támadást intézni, miszerint a vadászgép a célpontba repül, miután a pilóta katapultál.

A film a 93-as járaton történeteket a felszállást megelőző percektől a becsapódás előtti pillanatokig mutatja be. A gépeltérítőket az Iszlám fanatikusaiként ábrázolja; hezitálás és némi egyet nem értés is mutatkozik a négy férfi között közvetlenül akciójuk megkezdése előtt. Az irányítást a gép fölött késekkel veszik át, és egy bombával fenyegetnek. A pilótafülkében egy fotót tesznek a kormányra, melyen a Kapitólium épülete látható.

A géprablók nem akadályozzák meg az utasokat abban, hogy használják telefonjaikat. Ismeretet szerezvén a Világkereskedelmi Központba csapódott utasszállítókról, az utasok és a legénység ráeszmélnek, hogy ha nem tesznek semmit, az ő gépüket is valamilyen épületbe vezetik a terroristák, mindenkit megölve a fedélzeten és a földön. Így az ellenállás mellett döntenek. Az utasok egyike tud repülőgépet vezetni (noha ezzel a típussal még nem repült), s reménykednek benne, hogy sikerül elirányítani, miután visszafoglalták. Bizonytalanok benne, hogy a bomba valódi-e vagy sem, de rátámadnak a férfira, aki a pokolgépet a testéhez rögzítette, s utólag kiderül, hogy a szerkezet megtévesztés volt (a terrorista gyurmát használt robbanószer helyett; a nézők ezt láthatták korábban, mialatt a gépeltérítő a mosdóban összerakja a bombát). Az utasoknak sikerül betörniük a pilótafülkébe. A dulakodás közben a repülőgép lezuhan, egy mezőre, s nem a terroristák célpontjába. A filmnek pillanatokkal a becsapódás előtt vége szakad.

[szerkesztés] Visszhang

A filmet kritika érte Christian Adams német utas ábrázolása miatt. A gép összes utasa közül csupán Adamset mutatják be a beletörődést tanácsolóként. A Sunday Times kritikusa, Cosmo Landesman így elmélkedik: “Biztos, hogy egy utas sem telefonált haza, hogy rámutasson, egy gyáva féreg német van a fedélzeten, aki fel akarja adni”. A Guardian jelentése szerint Silke Adams, Adamsek özvegye “visszautasította az együttműködést a filmen, azt mondván, férje halálának emléke még mindig túl élénk”, és a lap azt állítja, “eddig még nem merült fel bizonyíték, ami azt sugallná, hogy Christian Adams nem támogatta a többi utast, vagy elutasította a pilótafülke betörését.”

Miután a film előzeteseit elkezdték vetíteni a mozikban, a Universal Pictures több helyről is azt a kérést kapta, hogy vonja vissza őket, mivel néhány nézőt felkavartak és megleptek. Egy manhattani mozi önkényesen vette le műsoráról a trailert a közönség panaszait követően.

Az iraki születésű, Londonban élő, a filmben egy gépeltérítőt alakító színész, Lewis Alsamari vízumát az Egyesült Államok bevándolási hivatala megtagadta, mikor New Yorkba kívánt utazni, hogy részt vegyen a premieren. Mindez annak ellenére történt, hogy az Egyesült Királyságban már menedékjogban részesült az 1990-es évektől. Az indok szerint Alsamari egykor besorozott tagja volt az iraki hadseregnek – ugyanakkor ez szolgáltatta alapjait menekültstátuszának 1993-as dezertálását követően.

A film hivatalos internetfórumát, ami korábban a Universal weboldalán volt elérhető, 2006. május 3-án lezárták. Mindezidáig nem érkezett magyarázat a Universaltól, hogy miért távolították el a fórumot szerverükről.

Számos muszlim és muszlim-amerikai szervezet, úgymint a CAIR, aggodalmának adott hangot arra vonatkozóan, hogy A United 93-as esetlegesen méginkább felkavarja a muszlimellenes érzelmeket az Egyesült Államokban. Az arizonai Scottsdale-ben 2006. április 29-én három fejcsadort viselő fiatal muszlim nőt inzultált egy középkorú pár, akik jelezték feléjük, hogy látták a filmet. Miután megkérdezték a nőket, hogy muszlimok-e, a pár azt mondta nekik, hogy “vegyétek le a kibaszott fátylaitokat és tűnjetek a picsába ebből az országból. Nem akarunk titeket ebben az országban. Menjetek haza”.