Ízisz és Amnaél
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Ízisz és Amnaél, a Kr. u. II-III. század környékén keletkezett görög alkimista irat. Novellisztikus bevezetése a régi egyiptomi irodalomból merít, de a hermetikus iratokkal is közeli rokonságban áll. A műben Ízisz istennő tanítja a fiát, Hóruszt. Elmondja neki, hogy egy angyal szerelmes lett belé, Ízisz azonban nem engedett a kívánságának, s az aranykészítés titkai felől faggatta. Ennek nem volt szabad erről beszélnie, de megígérte Ízisznek, hogy másnap egy nála hatalmasabb angyal fogja meglátogatni. Valóban meg is jelenik Amnaél, aki hosszas vonakodás után végül enged, de megesketi az istennőt, hogy a titkot a fián kívül soha senkinek nem adja át. Az istennő iránt szerelemre gyulladó angyalok motívuma arra utal, hogy az ismeretlen szerző ismerte a zsidó apokaliptikus irodalmat (Hénokh könyve). A mű minden bizonnyal a római kori Egyiptomban keletkezett.
Based on work by