Çatal Hüyük

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Çatal Hüyük (törökül „villa-halom”; másképp: Çatal Höyük, Çatalhöyük, Çatalhüyük) egy híres, Kr. e. 7. évezredből származó neolit-kori régészeti lelőhely Törökországban, a Konya-síkság búzamezői közt, Konya várostól délkeletre. A levantei térség PPNB régészeti kultúrájával körülbelül egy időben létezett. A régészek eddig 14 réteget tártak fel, amelyek összességében elérik a mintegy 15 méteres magasságot.

Tartalomjegyzék 1 A település méretei, szerkezete 2 Mezőgazdaság 3 Tárgyi leletek 4 Szentélyek 5 Temetkezés, halottak 6 Feltárás 7 Külső hivatkozások 8 Források

[szerkesztés] A település méretei, szerkezete

A település a Kr. e. 6800 - Kr. e. 6300 közötti időszakban volt lakott, fénykorában mintegy 1000, átlagosan 25 m² alapterületű ház adott otthont mintegy 5000 lakosának. A település alapterülete körülbelül 12 hektáros volt. Ez más korabeli lelőhelyekhez képest óriási szám, azonban a nagy mennyiségű lakosság körében meglévő társadalmi hierarchia, a városi lét egyik kritériuma nyomaira nem sikerült rábukkanni, és még a településszerkezet sem utal különbségekre. Városfalat sem sikerült eddig feltárni.

A házak egymáshoz tapasztva, nem ritkán közös falakkal épültek. Sokuk emeletes volt, és a tetőn keresztül lehetett bejutni a kicsiny, nagy valószínűséggel egyetlen családnak otthont adó lakótérbe.

[szerkesztés] Mezőgazdaság

A település lakói már foglalkoztak mezőgazdasággal. A kutyát és a szarvasmarhát már háziasították, de a vadászat állandóan jelen volt a közösség élelem- és bőrellátásában. Szarvasra, vaddisznóra, onagerre és ragadozókra (medvére és párducra) is vadásztak.

Çatal Hüyük lakói a földművelésben is jártasak voltak, fő terményük az alakor- és a tönkebúza, illetve a csupasz hatsoros árpa volt. Öntözésre utaló növényi maradványok is előkerültek, de hogy ez a tevékenység mennyire játszott jelentős szerepet a hatalmas falu esetében, az nem eldönthető.

[szerkesztés] Tárgyi leletek

Çatal Hüyükben meglehetősen alacsony szintre jutott a fazekasság, az edények többsége különféle puhafákból, pl. fenyőből készült. A pattintott kőeszközök alapanyagául szolgáló obszidiánt Észak-Anatóliából, a kovát pedig Szíriából szerezték. Fémmegmunkálásra is akad néhány példa, bár a különféle dísztárgyak, ékszerek alapanyagául szolgáló rezet és ólmot ekkoriban még aligha olvasztották.

Kisebb szobrocskákat is találtak a régészek, amelyek zömmel termékenységi jeleneteket (pl. szülő nőt) vagy állatalakokat ábrázolnak. Ez utóbbiakat valószínűleg vadászrituálékon is használták, mivel a kutatók több szúrásnyomot fedeztek fel rajtuk.

Geometrikus mintázatú pecsételők is fennmaradtak a helyi ásatási anyagban, azonban ezek valószínűleg csak díszítő szerepűek voltak, és nem a tulajdonviszonyokról árulkodnak.

[szerkesztés] Szentélyek

A lelőhely egyik különlegessége, hogy egyes házakról szinte biztosan kijelenthető: szentélyek voltak. Ezeket kuriózumnak számító falfestményeket finom ecsettel készítették el, festékanyagul különböző helyi ásványokat (cinóber, okker, malachit, mangán stb.) használtak. A festmények emberi kezeket, állatokat, vadászjeleneteket ábrázolnak, de vannak köztük halottakat bemutató és nonfiguratív alkotások is. Festményeket a házak mintegy harmadában találtak, ami rendkívüli mennyiség, ha valóban szentélyekről van szó. Az őrizte meg ezeket az utókor számára, hogy a lakók bevakolták őket. A rendszeres - valószínűleg évente végrehajtott - vakolás okai ismeretlenek.

Kevesebb helyen kerültek elő plasztikák, szobrok, domborművek. Ezeket néha ki is festették, sőt többszöri átfestésre is van példa. Sokuk a Levantéban is ismert nádvázas - agyaghabarcsos módszerrel készült. A plasztikák ember- és állatalakokat (bika- és kosfejeket, párducokat) valamint számos női mellet - ábrázoltak. Ez utóbbiakba különféle állatok fogait és állkapcsait foglalták, és csoportokban rendezték el a falon. Egyes emberábrázolásokon szándékos csonkításra utaló jelek láthatóak az arcrészen és a végtagoknál, ami nyilván valamiféle áldozati szertartásra utal.

[szerkesztés] Temetkezés, halottak

Çatal Hüyük lakói halottaikat a lakótér alá temették, bár a csontok elrendezése és festésük több esetben arra utal, hogy ez csak egy későbbi fázisa volt a szertartásnak. A legtöbb csontvázat zsugorított helyzetben, bal oldalon fekve találták a régészek. Néhol a lakóépületen belül emberi koponyákat helyeztek el, olykor kagylókkal helyettesítve a szemeiket. A sírmellékletek ritkák: mindkét nem halottai kaptak ételáldozatot, a férfiak mellett többnyire fegyvereket és pecsételőket, a nőknél viszont inkább ékszereket, obszidiántükröket és kozmetikumkészítő palettákat helyeztek el.

A csontvázak sok esetben tanúskodnak végtagtörésről vagy valamilyen maláriával kapcsolatos betegségről, de ettől eltekintve a helyiek alapvetően egészségesek voltak. A kb. 170 centiméter magas férfiak 34, a 158 centiméteres nők pedig átlagosan 30 éves korukban hunytak el.

[szerkesztés] Feltárás

A lelőhelyet az 1950-es években fedezték fel, de feltárását csak 1961-1965 között kezdte meg a James Mellaart vezette régészcsoport. 1993 óta Ian Hodder vezetésével ismét nemzetközi ásatások folynak Çatal Hüyükben. A leletekből állandó kiállítás látható Ankara városában, az Anatóliai Civilizációk Múzeumában és a konyai Régészeti Múzeumban. A helyszín egész évben látogatható, de a látogatóközpontban csak a leletek másolatai tekinthetők meg.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Az ásatások hivatalos honlapja

[szerkesztés] Források

• Roaf, Michael: A mezopotámiai világ atlasza. Budapest, Helikon - Magyar Könyvklub, 1998. ISBN 963-208-507-8; ISBN 963-5487-90-8 Lásd még itt
• Das Neolithikum (Jungsteinzeit) Mus.für. Anat. Zivilis p.25-48. Ankara ISBN 975 7523 33 X